„Nálunk a fagyi őszinte”
Egy pohár limonádé (és egy gombóc tonkababfagylalt) Damniczki Balázs cukrászmesterrel
- Ettél ma már fagyit?
- Nem, de smoothie-t már négyet ittam. Most kísérletezünk ezekkel, kettő már jó lesz, kettőn még finomítani kell.
- Két napja nyitottatok, mindenféle különösebb csinnadratta nélkül. Mit éreztél?
- Nem is volt időm ezen gondolkodni. Már előző este kinyitottunk, de leszakadt az ég. Aztán kiderült, hogy a pénztárgép „nem áll szóba” a mérleggel és a számítógéppel, mert nem stimmelnek a bekötések. Másnap fel akartam fúrni a képeket a falra, de elment az idő a kábelvásárlással, s mire visszaértem, aznapra meg volt nyílva az üzlet és a képeket inkább letámasztottuk az asztalra.
- Teljesen jók ott is.
- Nem, fel fogjuk tenni a falra. De az első napok ilyenek, aztán beletanulunk.
- Az előbb beszélgettél valakivel arról, hogy nem hiszel az eleve elrendelésben. De hogy egy prosperáló cukrászat terjeszkedik, az azért eléggé belátható, nem?
- Itt a 25 év belefektetett munka számít, s most tartunk a „három és feledik” cukrászdánknál. 1992-ben, két nappal Szenteste előtt édesanyámmal ketten kezdtük el ezt az egészet – ő volt az akkori kis üzletben az eladólány, én meg fent a műhelyben a cukrászfiú. Az első kis fagyigép a lépcsőforduló alatt fért el. 1998-ban megnyílt a Távirda utcai egység, két éve pedig a budapesti, utóbbit hívom csak „felediknek”, hiszen azt egy franchise partner, egy régi barát működteti, a saját cégeként.
- Maximalista vagy?
- Azt szoktam mondani, hogy kétféle cukrász van. Az egyik típus inkább az üzletvezető, akinek nem marad ideje a műhelyben a termékkel foglalkozni, s másik típus egész nap a műhelyben gyártja a termékeket, de nincs ideje, hogy kiszolgálja a vevőt… A kettőt kell valahogy közös nevezőre hozni és akkor fog jól működni. Az alapanyagban viszont nincs megalkuvás, valóban. És a cukrászdába járás legyen élmény!
- Miért lett manufaktúra a Fő utcai új egység? Elég szokatlan megnevezés.
- Mert szerintem a kézműves szót lejáratták. Ma már mindenre ráhúzzák a kézműves kifejezést, sokszor jogtalanul. Nálunk semmilyen festék, adalékanyag, sem aroma, sem habosító, egyszóval semmilyen szintetikus akármi nincs a termékekben. Lehet, hogy kétszer nem fogsz ugyanolyan színű eperfagyit találni, de ez azért van, mert az eper is mindig más. Kiigazíthatnánk egy kis festékpasztával, hogy minden nap ugyanazt a színt találd meg a pultban, de nem tesszük. Azt szoktam mondani, hogy nálunk a fagyi őszinte.
- Mi alakítja a kínálatot?
- Az emberek. Minden üzletünkben mások az igények. Itt azt a ráérős, leülős-beszélgetős, igazi cukrászdázást szeretnénk megvalósítani, ami szerintem a cukrászda igazi valója.
- Híresen kísérletező cukrász vagy, ezért valaki megkért, hogy legyek kicsit gonosz és kérdezzem meg, lesz-e itt tökfőzelék ízű fagyi.
- Kísérleteztünk vele, de nem igazán karakteres, mint az uborka, a cékla, a borsó, vagy a kukorica, amiket csinálunk. A töknek nincs íze, csak a kaprot lehetett kiérezni. A kaporfagyi meg felejtős.
