„Fiatalember, van magának erre engedélye?”
Van Fehérváron egy kis utca, amelynek málló, romló sorsa különösen szívet tépő lehet az itt élőknek. Hiszen pont ez az a kis belvárosi utca, amely a történelem annyi jelét viseli magán. 1848-as személyiségről nevezték el, középkori régészeti ásatási alapokon nyugszik, ráadásul bejárata felett lóg a mára ikonikussá vált fehérvári bolondszobor… Ám hiába van annyira közel a történelmi belváros szívéhez, még közvilágítása sincs. A Vasvári Pál utca egyébként igazi 21. századi lokálpatrióta renegát, az itt megtapadt kevesekkel – igazából egyetlen üzlettel, a Hold Antikváriummal - egyetemben.
A Vasvári Pál utcát nem mondhatnánk a sors kegyeltjének. Galambürülék, s egyik oldalon foszló, csüngő építési takarófólia fedi, utóbbi mintha egy kimúlt sellő után itt maradt, letépett hálóruha megmaradt darabja lenne. A szemközti házsor minimum tíz éve elhagyott, repedezésnek indult épületekből áll. Működött itt pedig étterem, kávéház, nyelviskola, bélyegzőkészítő is valamikor. Különösen élénk társadalmi élet azonban talán sosem zajlott itt, a régi fényképeken is zömében az áthaladó forgalmat jelentő nagyszoknyás kofaasszonyokat, siető hivatalnokokat látunk. Valljuk be: kicsi is, szűkös is, olykor sötét is az utcácska. Persze ez még nem mentegetné szörnyűséges elhanyagoltságát.
Illetve, álljunk csak meg egy pillanatra! A Vasvári Pál utca ugyanis mintha nem akarná megadni magát a totális feledésnek. Bár semmilyen termőterülettel nem bír, néhány éve felütötte a fejét az egyik ház tövében egy szál, a későbbi botanikai nyomozás szerint nem is hétköznapi növény, s jókorára nőtt. Persze a hivatali sors utolérte, már másfél méter magasságból egy napon valaki lenyisszantotta, de még a gyökerét is gondosan kigyomlálta. Tavaly a szabályos utcakövek egyike kiesett (amúgy nem tudom, tudja-e a kedves olvasó, de ebben az utcában még a kövezés is magánerőből történt), s mivel hetekig semmilyen hivatalos közeg nem pótolta, az utca közepén működő Hold Antikvárium gazdája, Gyurcsik László egyszer csak gondolt egyet és beültette egy virággal. A házsor szélén növekedve senkit sem zavart, míg nem egy szépnek nem igazán nevezhető reggelre jött a hivatal kirendelt dolgozója és úgy bebetonozta a virágot, hogy írmagja se maradt.
Forrás: Hold Antikvárium
Gyurcsik Laci azonban nem olyan ember, hogy valami színt ne vigyen maga körül a környezetbe. Néhány napja megvalósította régi vágyát, s a bolttal szemközt kirakott egy, az egység jellegéhez bájosan passzoló kovácsolt falidíszt, amely olvasó embert ábrázol. Alatta két székecske, kisasztal, aki akar, leülhet egy könyvvel, elábrándozhat, megpihenhet. Ahogyan az egyébként a legjobb könyvantikvárius hagyományokat tovább vivő bolt régi foteleiben is. Innen senki sem néznek, küldenek ki, mert sokáig böngész, válogat, elmerül a régi képeslapokban, külön polcra összeszedett várostörténeti kiadványokban. Gyakorta érkeznek vásárlók régi fotókért, s reagálnak azokra is, amelyeket Laci az antikvárium Facebook-oldalára naponta kiposztol a bolt tekintélyes kollekciójából.
Az utca a 70-es években (a Hold Antikvárium tulajdona)
Az épületegyüttest egyébként tíz év után visszaveszi a tulajdonos bank. Talán kezd is végre valamit a jobb sorsra érdemes, érdekes építészeti megoldású, egykor tágas tetőkerttel is rendelkező épülettel. Míg ez bekövetkezik, Laci addig is olcsó és jókedvet adó megoldásokkal igyekszik feldobni az erre egyébként eléggé lógó orral járó embereket. Néhány hete színesre festette a szabályos utcakövek némelyikét. Van, aki kapásból megmosolyogja, néhány idős néni megdicséri Lacit érte, gyerekeknek tanítja az anyukájuk erre haladva a színeket. Jópofa, apró ötlet, amely máris sokak arcára csalt egy kis mosolyt. Jó lenne, ha a növények után ez nem tűnne el, inkább továbbgondolkodásra késztetné a városi döntéshozókat, s valami elindulna a Vasvári Pál utcában.
Az első színes felfestéseknél valaki rászólt a talaj felett görnyedő gerillaművészre: „Fiatalember, van magának erre engedélye?” De csak egy tréfás kedvű ismerős volt, aki ezzel a kérdésével egyébként a szabad ötletek szokásos sorsát is felvázolta. Szerencsére csak viccelt. Mert ahhoz, hogy a környezetünkön olykor mi magunk javítsunk, nem is engedély kell. Csak jó szem és nyitottság.
