Programkereső

Bibircsókmentes túrán jártunk Biri néne mai utódjával

  • 2017.06.09.

Lencsés Rita eredetileg közgazdasági egyetemet végzett, de tényleg jobban illik egy virágzó bodzabokor előterébe, mint egy rideg, kosztümös irodai környezetbe. A fiatal fitoterapeuta rendszeresen vezet túrákat a Székesfehérvár közeli erdőkbe, mezőkre, hogy másokat is megismertessen a körülöttünk élő gyógynövényekkel. Úgyhogy egy szombat délelőttön mi is magunk mögött hagytuk a megyeszékhelyet és belevetettük magunkat Ritát követve az orbáncfüvek, gólyaorrok és kígyósziszek titokzatos világába.

    Az épülő sukorói kilátó alatt találkozunk. A megjelentek korösszetételét tekintve a gyógynövényismeret nem csak a nyugdíjas nénikék passziója, van közöttünk kisgyerekes, fiatal szerelmespár, aktív ötvenes és egyedülálló huszonéves is. Rita bevezetőként mesél a legfőbb gyűjthető gyógynövényekről, néhányból pedig kóstolót is ígért. Persze nem elrágcsálni kell, ahogy az ember előzetesen vizualizálná ezt, bár az sem lenne hátrányunkra: a tiszta környezetből, az erdők-mezők patikájából gyűjtött füvek mindig is az ember táplálkozását képezték. Korunkban azonban ahhoz vagyunk szokva, hogy betérve egy bioboltba kis tasakos kiszerelésben megvásároljuk ezeket, s általában csakis szárított formában használjuk. Ellenőrzötten, vegytisztán, biztonságosan.

   Mi azonban most azok ősi tudásához térünk vissza egy délelőtt erejéig, akik tavasz végén lelkesen szedik a bodzát, hogy egész télre szopogatnivaló szörpöt, meg limonádét készítsenek belőle. A kakukkfűgyűjtőkhöz csatlakozunk, akik torokcukrokat főznek az általánosan kapható kemikáliák helyett. Azokhoz, akik még hisznek a természet, a legnagyobb patikus kelléktárában, akik – korunk Biri nénijeként – borogatásokat, tinktúrákat kencéket állítanak elő a kisebb panaszok orvoslására.

   Szóval, vissza a kóstoláshoz, még a parkolóban. Rita kosarában kétféle remek itóka is meglapul, s egyik jobb, mint a másik: levendulából és bodzából is készített szörpöt, de hozott magával olyan, szinte fekete színű kencét is, amelyet a kissé megpirult karunkra kenve megelőzhetjük a bőrelváltozást, hólyagosodást. A fejjel lefelé olívaolajba lógatott maroknyi orbáncfű három-négy hét alatt szépen kiadja hatóanyagait, aztán alkalmazható: bőrnyugtatóként például kiváló. Ugyanígy áztathatunk finomított olajba más gyógynövényeket is, de túl sokáig nem érdemes, megpenészedhet.

    Rita nekibuzdulásunk előtt részletesen elmagyarázza a gyűjtés általános szabályait is.

1. Autóút mellől ne gyűjtsünk, hiszen az ott növő egyedek sajnos igen szennyezettek.

2. Csak annyit tépjünk le, amennyire tényleg szükségünk van!

3. Vigyünk ollót, vagy metszőollót, azzal szedjünk, különben tövestől tépjük ki a növényeket, csökkentve az állományt.

4. Mindig reggel, délelőtt menjünk gyűjtőtúrára! A gyógynövények éjszaka gyűjtik virágaikba, leveleikbe a hatóanyagokat, amelyek reggel, a harmat felszáradása után koncentrálódnak a legnagyobb mennyiségben. Napközben, délután fokozatosan csökken ez a mennyiség.

5. Papírzacskóba, kosárba szedjünk, a műanyagzacskóban befüllednek, megfonnyadnak, megrohadnak a növényszárak.

   A Bence-hegyen szerencsére bőven találunk jó lelőhelyeket, így begyűjtöttünk erdei szamócát, gólyaorrt, kígyósziszt, molyhos ökörfarkkórót, somkórót, az igénytelen kis lándzsás útifűt (amelyből mi is készíthetünk otthon köhögéscsillapító szirupot) és még rengetegféle kedves, hazai gyógynövényt. Rita szakszerű, de csöppet sem túlzó magyarázatai pedig kitűnően rávilágítottak, hogy érdemes néha foglalkozni nagyanyáink tudományával. Székesfehérvár közvetlen környéke bőven ellát minket hasznos füvekkel – érdemes regisztrálni Lencsés Rita egy-egy túrájára, a Fekete Sas Patikamúzeumban is rendszeresen közlik ezen alkalmakat. Sőt, frissen kiadott gyógynövényes kötettel is segítenek belemélyedni a témába.

És még az orrunkat sem kell féltenünk, hogy bibircsók nő rá!