Programkereső

Angus marha gyorsbüfésen, azaz kipróbáltuk a Nemszemetet

  • 2017.09.20.

Mi az, hogy Nemszemét? Hogy lehet olyan nevet adni egy gyorsbüfének, hogy Nemszemét? Ez valami provokáció, miszerint akkor az összes többi hely valószínűleg más kategória? És egyáltalán: tényleg lehet jó alapanyagokból gyorséttermi ebédet tálalni az utcán éhesen toporgó kuncsaftnak?

Fekete Józsefre a  legnagyobb videómegosztón közzétett filmecskéiből figyeltem fel: a negyvenes fehérvári séf éppen az egyik helyi népszerűnek számító éttermi egység futárral küldött ebédjét boncolgatta. Szó szerint: a műanyag alól újabb műanyag került elő, Józsi séf ugyanis e kategóriába sorolta a konkurencia sült krumplis grillezett csirkemelljét salátával, pontról-pontra rávilágítva, miért tartozik az – véleménye szerint – a szemét kategóriába. Kendőzetlenül mesélt arról is, a vendéglátóipar ma mit etet meg a vevővel, aki jelenleg is árérzékeny, s hajlandó elfogadni a silányabb minőséget, cserébe az alacsonyabb árért. Józsi a videóban ugyan alaposan kimorogta magát, de mint mondja, alapjában nem tud haragudni a kollégákra, mindenki úgy él meg a piacon, ahogy a lelkiismerete diktálja, ráadásul több konkurens kolléga is átjár hozzá nemszemetet ebédelni. Ő mindenesetre képtelen lenne a borotválkozótükrébe nézni, ha nem a jó alapanyagot és a viszonylag szűkebb, de minőségi ételkínálatot tartaná igazodási pontnak. Saját baromfisa és halasa van, így például tanyasi mellfiléből és frissen kifogott uszonyosból lesznek a Nemszemétben kapható kolbászok. A jó magyar konyhában hisz, sok zöldfűszert használ, úgyhogy ha a csirkés jó barát szól, hogy van friss zúza, Józsi közzéteszi az interneten, másnap lehet jönni, lesz 15 adag jóféle zúzapörkölt, hozzá házi tarhonyát pirít és a néhány négyzetméteres, Varkocs szobor mögötti konyhában parasztkenyeret süt hozzá.

Hétköznapi titkos, egyáltalán nem bejelentett konyhatúrára érkezve a Nemszemétbe ismeretlenül,  némi hezitálás után (sok szimpatikus fogás szerepelt a krétával megírt étlapokon) a harcsakolbász mellett döntöttem, saját sütésű buciba töltve, házi hot dog gyanánt. A kisablakban kiszolgáló kedves hölgy rögtön jelezte, hogy sajnos a hozzá járó tartárból éppen kifogytak. Ekkor viszont hátulról kiszólt Józsi, semmi pánik, hat perc alatt összedobja nekem frissen. Ez, bár ismeretlen voltam a helyen, kiváltképpen jól esett egy ilyen kis, gyakorlatilag kétszemélyes egységtől. A másik, hogy nem jönnek zavarba, ha a becses vendég a bankkártyáját lebegteti, mert mint egyértelmű 21. századi jelenséget, azonnal elfogadják. Egy széle-hossza másfél méteres kis talponállóban, ahol kint egy minipultnak, meg egy kétszékes asztalnak van hely. Úgy látszik, mégis van élet ezen a bolygón!

 

Gyorsbüféhez illően hamar meg is érkezett a rendelt finomság, kedves mosoly kíséretében. Meglett a mártás is. De milyen! Pár perc alatt, azon frissiben, felütött tojásból, olajjal kikeverve, kaporral bőven beízesítve. Rágom a harcsakolbászt és mondom Józsinak, hogy az egyik bizony kicsit rágós ám! Nyugodt mosollyal lehűti a kedélyemet.

- Mindent ilyenre sütök meg. Azt látom, hogy az emberek túlságosan hozzászoktak a pépeshez, manapság az a jó, ha szétomlik a hús a szájban. Pedig vissza kell találnunk a rágáshoz! Vissza kell találnunk a helyben sült bucihoz, kenyérhez, a sokféle zöldfűszerhez! És bár lehet, sokaknak nem tetszik, de le kell számolni azzal, hogy nagyon olcsón jót tud enni az ember. A minőségi hozzávalóknak megvan az áruk, de a minőségből nem szabad engedni. Ettől függetlenül inkább alacsonyan tartjuk az árakat a Nemszemétben és kis adagokat készítünk, de változatosan. Azt szerettem volna, ha van ezer forint alatt is ételünk – van is –, de aki ide jön, megkóstolhasson olyasmit is, ami máshol nincs. Van Angus-marhából készített fogásunk és van fehércsokoládé-leves is, friss rozmaringgal, ez a saját receptem. Ne nézz így, nagyon finom, aki megkóstolta, él-hal érte és keresi máskor is. Ha hűvösebb lesz az idő, kitűnő melengető leves.

Fekete József húszévnyi fővárosi gasztromúlttal a háta mögött tért vissza Fehérvárra, s süti a nem-hotdogokat, nem-hamburgereket, nemgiroszokat, nem-rántott húsokat (nem tévedés, az étlapon a nevek tényleg így szerepelnek), a legjobb húsból begyúrva, de a munkanap folyamán Panna Cottát és más édességet is készít, hogy a falusi sonkás Jókai bablevesek, marhahúslevesek után az édesszájúak is eltelhessenek.

A Nemszemét gasztrokaland ezúttal – egy cheddar sajtos harcsakolbászos hot dogot ettem friss zöldsaláta ágyon, kapros-savanyú uborkás házi tartárral és nagyon jól laktam –  1400 forintba került. Sok? Kevés? Kinek mit ér meg a nemszemét ebéd? A házhoz szállítás ajánlata mellett mindenesetre jóleső érzéssel töltheti el a vendéget, hogy a Nemszemétben tényleg számítanak rá. Mint az utcai pultnál kifirkantott felirat jelzi, ha a 10-22 óráig (hétvégi bulinapokon hajnali 2-ig) egységben belül éppen nem találnánk senkit (kint bőven kerülgethetjük majd a házi zsíros kenyérre érkező éjszakai vendégeket), mert hátul éppen készülnek a mindenféle jók, akkor kopogjunk, sikítsunk, de akár esőtáncot is járhatunk – fognak nekünk főzni.