Székesfehérvári
Programportál

Manapság egyre nagyobb értéke van az önkéntességnek. Példa erre az államilag felkarolt TeSzedd! akciók, a középiskolásoknak kötelező önkéntes munka, vagy az, hogy több humánerőforrás szakember is javasolja pályakezdőknek, amíg nem tudnak elhelyezkedni, végezzenek önkéntes munkát, mert ezzel a szakmai önéletrajzukat bővíthetik.

Az önkéntes akciókról készített beszámolók szerves részévé váltak a cégek és csoportok PR-jának is, és az is divattá vált, hogy az emberek a közösségi médián osztanak meg magukról képeket önkéntes munka közben.

Természetesen jó dolog az, hogy egyre többen igyekeznek felelősséget vállalni környezetükért, legyen szó rászoruló embertársaink segítéséről vagy éppen természetvédelemről. Felmerül a kérdés, hogy valóban tekinthető-e önkéntes munkának az, ami kötelező, amit azért teszünk, hogy hasznot húzzunk belőle? Mit jelent az igazi önkéntesség, mit jelent az önkéntesség szellemében végzett munka? Hogyan lehet megvalósítani azt, amit Marcus Aurelius a következőképpen fogalmazott meg:

"Van olyan ember, aki, ha embertársával jót tett, azonnal kész a hálát számlázni. Van olyan, aki ezt ugyan nem teszi meg, de azért befelé mégiscsak adósának tekinti a másikat, s nagyon is tudatában van jótéteményének. Más viszont egyáltalában nem tartja számon, amit tett, hanem hasonlatos a fürtöt termő szőlőtőhöz, mely ha egyszer meghozta gyümölcsét, semmi mást nem kíván többé. A jótékony ember, akárcsak a ló, ha futott, a kutya, ha vadra bukkant, a méh, ha mézet gyűjtött, nem veri dobra tettét, hanem tovább folytatja áldásos munkáját, mint ahogyan a szőlőtő, ha eljön az ideje, ismét meghozza a maga fürtjét."

A témát felvezető előadás után a fenti kérdésekről fogunk beszélgetni ezen a Filo-Café találkozón.

Vezeti: Grúsz Róbert