Székesfehérvári
Programportál

Főkapitányok viselt dolgai
Magony Imre kötetének bemutatója

Milyen volt Székesfehérvár közbiztonsága a dualizmus korában? Miféle bűnesetek borzolták akkoriban a kedélyeket? Hogyan sikerült a rendőrséget megszervezni a kiegyezés utáni évtizedekben, Havranek József majd Saára Gyula polgármestersége idején? Miféle feladatokat látott el a rendőrség? Vajon egy rendőr mennyire volt megbecsült ember? Elégedettek voltak-e  a polgárok a rendőrség működésével a millennium környékén és az azt követő évtizedekben?  Ezekről is szó esik majd a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében december 14-én, 17 órakor, Magony Imre új kötetének bemutatóján. A bűn nyomában című munka izgalmas adalékokkal szolgál a dualizmus kori Fehérvárról. Az esten természetesen szó esik azokról a témákról is, amelyekről a korabeli lapok buzgón beszámoltak: egyebek között Seidel Lajos főkapitány viselt dolgairól, Reé István főkapitány bordélyházi ügyéről, a rendőrség korrumpálhatóságáról éppúgy, mint a legérdekesebb korabeli bűnesetekről. Magony Imre könyve sorra feleleveníti ezeket: a betörésektől kezdve a rablási, csalási, sikkasztási, pénzhamisítási ügyeken át foglalkozik a lánykereskedőkkel, bordélyokkal, no és az emberölésekkel -- gyerekgyilkossággal, szerelmi tragédiákkal -- egyaránt. A legérdekesebb, legtanulságosabb eseteket a szerző a kötetbemutató esten megosztja a hallgatósággal.
Magony Imre, a Vörösmarty Mihály Könyvtár munkatársa, nem csak olvasószolgálatos könyvtárosként híve az ismeretterjesztésnek. Évek óta elkötelezetten kutatja Székesfehérvár múltját, összegyűjti, tanulmányozza az ezzel kapcsolatos dokumentumokat, számon tartja örökségünket, és kötetekben adja közre kutatásainak eredményeit. Azt állítja magáról, hogy született lokálpatrióta, és már gyerekkora óta izgatta szülővárosa múltja, történelme. Az ismeretterjesztés és az értékőrzés szándéka vezérelte, amikor egy fényképezőgéppel felszerelkezve gyalogszerrel vagy kerékpárral járta be a várost, mert azt tapasztalta, hogy olykor a fehérváriak sem tudják, hogy kinek az alkotása egy-egy szobor, amely mellett nap mint nap elsétálnak. Így született meg hiánypótló szoborkönyve (Székesfehérvár szobrai), amit – ahogyan az idők során újabb művekkel gazdagodott a város – időről-időre kiegészített, felfrissített. De ugyanígy, az ismeretterjesztés szándéka vezérelte, amikor levéltári forrásokból összegyűjtötte Fehérvár 1848-as nemzetőreit, vagy amikor olvasókönyvet adott közre a városhoz köthető írókról, költőkről, érdekes kiadványban emlékezett meg a Székesfehérváron megkoronázott királynőkről (Társa az országnak), monográfiát készített a szobrász és építész Bory Jenőről.
A történelem iránti vonzalma még regényírásra is sarkallta Varkocs kapitányról, az ő elárulásáról, megrendítő históriájáról. Legutóbb pedig együtt jelent meg a Fehérvár elesett című regénye és egy alapos monográfia a korszakról, az akkori nagyhatalmi törekvésekről és a helyi viszályokról  – de voltaképpen mindkettővel Székesfehérvár 1543-as ostromának állított emléket.
Magony Imre legújabb, tízedik könyve is izgalmas helytörténeti munka, amely -- miközben a korszak kriminalisztikai jellegzetességeit is bemutatja – olykor olyan megdöbbentő fehérvári eseteket is felvonultat, amelyekből akár egy-egy kriminovella is kikerekedhetne… A szerző a kötet elkészítéséhez Lánczos-Szekfű ösztöndíjasként évekig tanulmányozta a korszak székesfehérvári bűneseteivel és bűnüldözésével kapcsolatos levéltári iratokat, az ezekről beszámoló korabeli újságcikkeket.