Székesfehérvári
Programportál

A Szent István Király Múzeum és a Székesfehérvári Művészek Társasága
tisztelettel meghívja önt, barátait és családját
Csizik Balázs vizuális alkotóművész
Kapcsolódások – Relations című tárlatára
a Pelikán Galériába (Székesfehérvár, Kossuth L. u. 15.).
Megnyitja: Schneller János művészettörténész, a Ferenczy Múzeum kurátora,
2019. augusztus 16-án, pénteken 18 órakor.
A tárlat megtekinthető szeptember 20-ig.
Nyitva: keddtől péntekig 10-től 18 óráig.
A belépés díjtalan!

Csizik Balázs (Székesfehérvár, 1987) legújabb sorozataival mutatkozik be a székesfehérvári Pelikán Galériában, melyek „Kapcsolódások – Relations” címen összeérnek egy fontos téma, az ember alkotta mesterséges világ és a természet találkozásában létrejövő feszültség kapcsán. Balázs számára különösen fontos a helyszín, hiszen székesfehérvári származásúként, több hazai és nemzetközi kiállítás után újra szülővárosában állíthat ki – ahol a műtárgyak egy része is készült.

„Fotóalapú munkáiban egyszerre reflektál az absztrakt fotográfia képiségére, a modern építészet formavilágára, valamint a konstruktív és szuprematista festészeti hagyományra. Sorozatainak közös vonása a redukció, a minimalizmus, amely egyszerre jelenik meg a színekben, a kompozícióban és a megjelenített látványban egyaránt. Ez a fajta reduktivitás némi ridegséget, távolságtartást, rezignáltságot is magában hordoz, ami összhangban van a megjelenített urbánus látvány elidegenedett formavilágával.” – Schneller János

A kiállítás három részből áll, a „Bauhaus100” sorozatom egy tisztelgés a Bauhaus századik évfordulója kapcsán, a „Waste Suprematism” sorozatban szemétből kirakott kompozíciók esztétizálják  a környezetszennyezés problematikáját, így adva etikai többletjelentést a sorozatnak. Az „Urban Relations” sorozatban az épített környezet és természet közötti viszonyok az anyagszerűségben oldódnak fel. A kutatás alapját az ökológiai és szociológiai problematikák, illetve az identitás képezik. A természetbe beavatkozó ember esetlen pusztítására helyezi a hangsúlyt – vagy ennek ellenpólusaként az emberként létrehozott nyers matéria erős jelenlétére, megváltoztathatatlan beavatkozására.
Az épületmakettek érdekesnek, szépnek tűnnek, de közben riasztónak is, rámutatva, hogy a folyamatos jólétre törekvő emberi túlhalmozás, fejlődés sokszor a dekonstrukció, visszafordíthatatlan torzulás irányába mutatnak. Ezen fenti etikai kérdések úgy gondolom komoly kérdéseket tesznek fel a műtárgyakat befogadó közönség felé, melyekre választ keresni szükséges.