Székesfehérvári
Programportál

Sárkány, Csodaszarvas, Tótündér
Meséket idéző kisplasztikák és domborművek

 gg

Egyszerre félelmetes és lenyűgöző a kincset őrző sárkány, amely egy könyv lapjain pihen, mintha csak „kinézne” az olvasókra a történetből, de itt van Hamupipőke, amint szurtos gúnyában dolgozik, és szemügyre vehetjük a mesebeli erdei manók házát is. Láthatjuk Tündérszép Ilonát, Aranyhajút, a Csodaszarvast vagy éppen a tó varázslatos tündérét… Kisplasztikák, domborművek sorakoznak a Vörösmarty Mihály Könyvtár Tolnai utcai Tagkönyvtárának vitrinjeiben. Szeptember 30-án ünnepeljük a magyar népmese napját – ezért ebben a hónapban a legszebb magyar népmesékre, mondákra  irányítják rá a tagkönyvtárban az olvasók figyelmét. A hónap kiállításán paverpol alkotások idézik a meséket, azt a különleges világot, ami képes minden korosztályra hatni, gyerekeket és felnőtteket egyaránt rabul ejt.
A csoportos tárlaton szereplő alkotók évek óta dolgoznak ezzel a technikával, többségük a paverpol oktatásával is foglalkozik. Van, aki kiállított munkájával kifejezetten egy-egy ismert mesét idéz fel, mások a hagyományos történetekben rendszeresen fel-felbukkanó figurákat jelenítették meg szobron vagy domborművön.
S hogy mi is az a paverpol? Erről – és a kiállítás létrejöttéről, az előzményekről – kérdeztük Belegrainé Kereső Éva paverpol oktatót, aki maga is szerepel munkáival a kiállításon. A megnyitón ő ajánlotta a műveket az olvasók figyelmébe.  
-- Josefine de Roode holland művész közel húsz éve fejlesztette ki ezt a technikát, amit Hollandiában egyetemi kurzuson is oktatott. Aztán rádöbbent, hogy ezzel a módszerrel nem csak professzionális alkotók dolgozhatnak, hanem azok is, akik szeretnének találni valami elfoglaltságot, jó hobbit, amelyben kiélhetik kreativitásukat.  – mesélte Belegrainé Éva. --  Így jutott el a  paverpol a világ más országaiba és ma – ha a paverpolról beszélünk – ez nem csupán technika, hanem márkanév is, amelyhez speciális termékek kapcsolódnak. Magyarországon a paverpol mintegy tíz éve van jelen, a Tolnai úti Tagkönyvtárban szintén kiállító Katonáné Tóth Judit vezetésével működik a magyarországi és a kelet-európai képviselet. Külhoni magyarokkal is gyakran kiállítanak: most például két vajdasági alkotó is bemutatja mesék ihlette munkáit.
Belegrainé Kereső  Évától azt is megtudtuk, hogy nem véletlenül nevezik a paverpolt az újrahasznosítás művészetének, hiszen ezzel az eljárással, és a módszerhez társuló különféle anyagokkal hulladékból készülhetnek egyedi, fantáziadús, kreatív alkotások. Előszeretettel dolgoznak az alkotók textillel, ezért a módszert, a technikát -- leegyszerűsítve -- textilszobrászatnak is szokták nevezni. Ám a legfontosabb, hogy a paverpol azokat is sikerélményhez juttatja, akik úgy érzik, nincs komolyabb kézügyességük. A lényeg, hogy a paverpol-alkotók mindenféle maradék anyagból dolgoznak és egy nagyon jól rögzítő, speciális ragasztó, keményítő anyag felhasználásával alakítják ki plasztikáikat. Ennek a keményítő és rögzítő anyagnak többféle állagú változata van, használatukkal más-más hatást lehet elérni, akár szobrokat lehet a különleges anyagból gyúrni. Ugyanakkor az így készült formáknak, plasztikáknak a felülete is más és más lehet, attól függően, hogy az alkotó mit szeretne: lehet egy plasztika kő-szerű, de lehet a régi dobozt díszítő paverpol-dombormű antikolt is… Nagyon fontos – teszi hozzá Belegrainé Éva – hogy ezt az anyagot bárki bátran és biztonsággal használhatja, mert egyáltalán nem ártalmas, nem irritálja a bőrt,  a gyerekektől az idősekig mindenki kedvére kísérletezhet vele, és társíthatja a legkülönbözőbb természetes anyagokkal – fával, kővel, textillel, bőrrel, papírral… Így aztán még az iskolában is nagyszerűen használható a paverpol. A kreatív gyerekek az alkotás közben azt is megtanulhatják, hogy minden újrahasznosítható – nem kell például eldobni egy elszakadt láncot, mert nagyszerűen beépíthető egy paverpol-képbe, domborműbe.
A Tolnai utcai Tagkönyvtárban Albrechtné Hajós Erika, Belegrainé Kereső Éva, Fröschl Mónika, Katonáné Tóth Judit, Kókai Veronika (Vajdaság), Holy Csaba, Horváth Hella, Márkusné Fehér Mária, Simon M. Veronika és Sleiher Margit (Vajdaság) munkái láthatók szeptember 28-ig. Ahány alkotó, annyiféle szemlélet és ízlés: a legfontosabb azonban, hogy ezek a plasztikák kedvet csináljanak ahhoz, hogy újra elolvassunk, felelevenítsünk egy-egy szép mesét…