Székesfehérvári
Programportál

Nefretiti körmei, és a „Lajosok” parókái

Régi korok szépészeti praktikái

gg

Amióta világ a világ, az emberben erősen élt a vágy, hogy külsejét tetszetősebbé tegye, hiszen a társadalmi hierarchiában már az őskortól kezdve jobb helyet foglalt el az az ember, aki szebbnek és erősebbnek hatott. A Vörösmarty Mihály Könyvtár Zsolt utcai Tagkönyvtárában október 17-én (csütörtökön) 17 órakor a Régi korok szépészeti praktikáiról mesél a közönségnek Szima Viktória, a MNL Fejér Megyei Levéltár munkatársa. Kiderül, hogy egyik-másik szépészeti trükk ma is bátran bevethető.

A Willendorfi Vénus az egyik legismertebb őskori régészeti lelet: a szobor sokat elárul az akkori szépségideálról -- a dús női keblek már az őskorban is a termékenységre utaltak. A férfiak esetében viszont a lapos has jelezte az egészséget, ugyanakkor az erő is fontos volt, hiszen egy férfinak védelmet kellett nyújtania. Szima Viktória előadásában egy sereg érdekességet hallhat a közönség arról, hogy az őskortól kezdve egészen a 19. századig, az egyes korokban miként akartak tetszeni nők és férfiak egyaránt. Az előadó évek óta foglalkozik az orvoslás történetével, a legkülönfélébb patikaszerekkel. A patikák pedig természetesen mindig árultak szépítőszereket, piperekellékeket, sőt háztartási kellékeket is.

Tudják önök, hogy miből készítették a parfümöket az ókori Egyiptomban? No és arról hallottak-e, hogy Nefretiti aranyozta a körmét? Most megtudhatják azt is, miféle anyaggal festették az egyiptomiak a hajukat és a szemüket! A rómaiakról közismert volt, hogy komolyan törődtek a testükkel, fürdőkbe is előszeretettel jártak - Szima Viktória előadásában fény derül arra, milyen volt a római szépségideál, és miféle trükkökkel próbáltak ennek megfelelni.

A kereszténység a test ápolásának kultuszát eltörölte. Szima Viktória előadásából kiderül, hogy miféle változást hozott a szépségápolásban a reneszánsz. Megtudhatjuk, milyen eljárással készültek Itáliában az illatos vizek, milyen kenőcsöket, pomádékat használtak akkoriban. Arról is szó esik majd, hogy a földrajzi felfedezésekkel, az Európába érkező terményekkel a pomádék, arcpakolások is megújultak. Kiderül, hogy ma is vannak olyan élelmiszerek, amelyek keverékei nagyszerűen használhatók arcpakolásként – gyulladáscsökkentő, szépítő hatásuk miatt. Később Itália helyett Franciaország vált a szépségápolás központjává. Különösen Medici Katalin uralkodása idején használtak sokféle kozmetikumot.  Szima Viktória a „Lajosok korának” szépségápolási trükkjeiről is beszél. Ez az az időszak, amikor a rizsporos paróka volt a divat, amihez tetűkaparó is dukált, ha viszketett az élősködők miatt a fejbőr. Az arcot fehérre meszelték, kétoldalt pirosították, és nagy divat volt a szépségflastrom. S hogy ez mi mindenre szolgálhatott? Erre is választ kapunk!

És így tovább, Szima Viktória sorra veszi a szépségápolási trükköket egészen a 19. század végéig. Azt mondja, az biztos, hogy nem csak a szépségápolást, a személyi higiéniát is másként értelmezték a különböző korokban. Hiszen tudjuk, hogy a fürdés nem volt a mindennapok része még a 20. század első felében sem. Inkább mosakodtak: a mosdótál minden lakásban megtalálható volt, a fürdésre ritkábban szánták rá magukat. Persze, a tisztálkodással kapcsolatos szemlélet is folyton változik - mostanság is vitáznak arról, hogy nem ártalmas-e naponta hajat mosni…

De ez már egy másik előadás témája lehetne.