Ha jön a vasárnap délelőtt, kiugrunk a bolhára
Vannak, akik minden városban a piacot keresik meg először. Hogy milyen piacot – hal, gyümölcs, vagy lomis -lényegében mindegy, mert nem mindig a vásárlás, a szerzés az elsődleges, piacról az ember néha természetes módon érkezik haza teljesen üres kézzel. De az, hogy üres lélekkel és kalandok nélkül távozzunk el egy piacról, gyakorlatilag lehetetlen. És a fehérvári vasárnapi bolhapiac ugyanebbe a kategóriába esik.
kép forrása: google.com
Bolhapiacra járni mindig érdemes
Bolhapiacra járni pszichológia és társadalomkritika és hatalmas humorforrás. Mindenféle náció van ott, fiatal és öreg és középkorú és férfi és nő, vállalkozó és nyugdíjas, deklasszált és feltörekvő, profi és totál kezdő, árdrágító, meg mazsola és még ki tudja, hányféle kategória – már ha fakkokba és dobozokba akarnánk gyömöszölni az embereket ugyanúgy, ahogy ők teszik a mindenféle árujukkal. Árulnak földről és ládikából, bádogasztalról és kézből és persze van itt mindenféle, amiről el sem tudod képzelni, hogy ide kerülhetett, de azonnal kíváncsi vagy a történetére. Például kentaurra hajazó art deco kerámia, vagy egy fotó a New York-i főpályaudvarról az 1920-as évekből, vagy egy nyaklánc, ami lerágott almacsutkát formáz fémből. Utóbbival aratom a legnagyobb sikereket (holott a többi tárgy is az én birtokomban van a bolháról), pedig összességében 500 forint volt és még alkudni is tudtam volna, de olyan fáintos kis almacsutka-medál volt az, hogy azonmód az árus kezébe nyomtam a pénzt, nehogy kiderüljön, hogy tévedett, nem ennyit akart mondani.
De nem csak velem esnek meg a bolhán ilyen csuda dolgok. Múltkor például kiment árusítani a fél család, a kisgyerek ugyanis szabadult volna a megunt matchboxaitól, az apja meg elkísérte, egy piacos haverunk meg kölcsönadta a standja sarkát a roppant manőverhez. Az alábbi esetet a család később a röhögéstől meg-megbicsakló hangon adta elő.
Jött egy pasas és elkezdte nézegetni a Tibi (a piacos haver) könyvkínálatát. Tök jó könyveket árul a Tibi, a pasas ki is csippentett egy Beatles Bibliát, azt lapozgatta elég hosszan. Aztán megtalálta a Tibit:
- Pornó nincs?
- Hátöööö.... bocsánat, mi?
- PORNÓ!!!!
- Mármint könyvben?
- DÉVÉDÉ!!!! - süvöltötte a pasas, mire csak rázták a fejüket, hogy hát az sajna nincs.
- JÓVANAKKOR! - orrolt meg végképp a tisztelt vevő, majd Johnt, Pault, Ringo-t és George-t odavágva elviharzott.
kép forrása: Belegrai Tibor/Facebook
Aztán megint befutott egy pasas, nézegetett, gusztálódott, mígnem a bőrkabátja belső zsebéből meg nem szólalt üvöltve a nóta, hogyaszongya "Tiszta vizet igyanak az állatok nálatok/Én nem élhetek pia nélküüüüüüüül"!!!!!
De kiderült, hogy nem bunkofon, hanem tranzisztoros rádió, egyedi fejlesztésben megbuherálva, távirányítóval, zsebből indítva. Mikor a srácok azt gondolták, ennél vadabb úgysem lehet ma már, emberünk a ropogós bőrkabát másik belső zsebéből előhúzott egy tábla tokaszalonnát zsírpapírban, szép komótosan kicsomagolta és kinek-kinek vágott egy akkurátus szeletet a bicskájával: na, egyetek!
De vettem én ott már páfrányt is, meg család levelezést. Utóbbi konkrétan egy darabból áll, aláírás nélkül és a levélíró egyfolytában arról győzködi a címzettet, hogy mikor menjenek közösen a Balatonra nyaralni. A dátum 1983.
Láttam kalapokat, gyerekruhát, ékszert, parfümöt, elemet, táskát (haza is vittem), tányért, könyvet, jelvényt, játékot, gyereknek farmernadrágot, faliképet, teáskannát és még ezernyi dolgot.
És ezernyi más jóság is van még a fehérvári bolhapiacon, szóval vasárnaponként 11 előtt találjon minket a délelőtt a helyszínen és tényleg nem kell vásárolni, csak menjünk fel a karzatra egy jó kávéért, meg a látványért. Apropó, odafentről kigusztálható ám a szívszerelem árucikk is. Ha mégsem, akkor vegyük be magunkat az emeleti sültkolbászosok erdejébe és ebédeljünk meg! És jöhet a jól megérdemelt, nyugalmasan sziesztás délután…
