,,Nincs más. Vagy ő van, vagy meghalok."
A főnököm hívta fel rá a figyelmet, aztán ott az értekezlet végén el is mesélte a könyv tartalmát. Friss volt az olvasási élménye, az arcán ott voltak még a történet szálai, görbéi. Meg is vettem a következő héten, még aznap délután kiültem vele a teraszra, a szúnyogok pisztergáltak, csipkedtek, meggyújtottam az olajlámpást, és remegő fényénél fejeztem be a történetet. Aznap éjjel nem sokat aludtam, azon járt az eszem, hogy ezt a földöntúli erővel átitatott sztorit vajon kivel tudom megbeszélni, kinek ajánljam, jó lett volna azonnal beszélni a szerzővel, és megmondani neki, nálunk nem divat az a fene nagy érzelgősség, de a könyv túl mélyen lévő húrokat pendített, a holokauszt túlélők szerelme pedig inkább álom, mint valóság.
Pedig a legjobb mindig a valóság, a való, sóhajtottam is hozzá, és kitakaróztam, mert melegem lett. Behúztam a lázat. Reggel elolvastam hozzá mindent, amit találtam, és a hónap végére három barátomnak adtam ajándékba a könyvet.
Az igaz történetek a legerősebbek.
Gárdos Péter Hajnali láz című könyve, és az abból készült film világsiker lett a két év alatt, és a világ közepe most itt lesz nálunk, a Könyvhét alatt a Zsolt utcai könyvtárban, addig én végtelenítve hallgatom Pacsay Atti zenéjét.
https://www.youtube.com/watch?v=aZqrAIzpBZc
Írta: Hegedűs Ágota
