Székesfehérvári
Programportál

2018. október 19-én, pénteken 16.30-tól A Kecskeméti Művésztelep eredményei és ellentmondásai a Deák Gyűjteményben

Jó lehetőség, hogy a november 4-én záró időszaki kiállításunkat („Hóbortos ultramodernek” a Műkertben) egyik legjobb szakértője segítségével nézhesse meg és értelmezhesse!

A belépés díjtalan!

Az előadásról:

A Kecskeméti Művésztelep az első magyarországit, a nagybányait vette mintául az 1909-es megalakításakor, ám több ponton eltért tőle. A kiegyezés után ütemes fejlődésnek indult mezővárosban az urbanizáció az új ízlés, a szecesszió jegyében fogant építészettel gazdagította a várost, amelybe a művésztelep alkotói műveikkel is bekapcsolódtak. Ez már új vonást rajzol a hazai művésztelepek térképére, ám a kolónia ellentmondásait a kora képzőművészet-közéleti konfliktusai árnyalták. Mégis volt néhány éve az első világháború előtt, amikor a Képzőművészeti Főiskola hallgatói a nyári gyakorlatukat, az őszi és tavaszi két szemeszter utáni harmadikat, a trimesztereket az árnyas, ligetes Műkertben tölthették. Egyfajta alföldi Árkádia-festészet kialakulásának az elemei tűnnek fel egy-egy alkotásukban, míg a legprogresszívebb alkotóknál a kecskeméti városkép adekvát megfogalmazásaival találkozhatunk.

Az előadóról: Sümegi György rövid szakmai életrajza:

Kaposváron született (1947). Magyar nyelv- és irodalom – történelem szakos tanári diplomát a Kossuth Lajos Tudományegyetemen Debrecenben (1971), művészettörténész diplomát pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (1977) szerzett. A kecskeméti Katona József Múzeum művészettörténészeként (1971–1981) a Kecskeméti Képtár létrehozásán és kollekciója fejlesztésén dolgozott. Volt szerkesztő (Forrás, Múzsák kiadó), dolgozott a közigazgatásban (Művelődési Minisztérium, 1982–2000) és levéltárban (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2001–2010). Muzeológusként rendezett kiállításokat (pl. Perlrott-Csaba Vilmos, Nemes Marcell hagyatéka, Szalay Lajos, Tóth Menyhért, Hajnal János, Kecskeméti litográfiák 1963–1973, 1956 képzőművészete). Kezdeményezésére, a kutatásaira támaszkodva indult el a Velencei Biennale magyar pavilonjának, kiállítóházának rekonstrukciója. Részt vett a nagybányai művésztelep centenáriumi (1996) eseményeinek szervezésében és a magyarországi múzeumok kortársművészeti gyűjteményezésének irányításában. (Lásd erről: Pataki Gábor – Sümegi György: Kortárs művészet múzeumi gyűjteményekben 1988–1999. Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Bp., 2001.)

Tanulmányai és könyvei a Duna-Tisza köze szakrális művészetéhez, a kecskeméti szecessziós építészethez, a hazai művésztelep-históriához, a fotóművészethez (Pécsi József, az 1956-os forradalom fotóhagyatéka), az 1956-os forradalom képzőművészetéhez, a 20. századi erdélyi (Nagy István, Szolnay Sándor, Miklóssy Gábor, Nagy Imre) és magyarországi (Szalay Lajos, Tóth Menyhért stb.) képzőművészek életművéhez kapcsolódnak.

Több mint harminc könyvet írt.