Felfedezzük Fehérvárt 1.: Gyerekkel a Bregyóba
Kerékpárral és két gyerekkel indultunk a fehérvári belvárosból, a két órás túra egyetlen percében sem unatkoztunk, felnőttként sem. Apró kalandok és élvezetek az egyik legnagyobb városi zöldfelületen.
Indulás előtt persze nem árt összekészíteni egy felhasználói „túlélőcsomagot”. Mi pakoltunk egy tarisznyába ócska, de vaskos újságpapírt (régi magazin a legjobb), pár üres kindertojás kapszulát, egy kis madzagot, két gémkapcsot, s némi elemózsiát persze.
A Sár utca felől közelítettünk, elkerekeztünk az Ikon Klub előtt, ahol rövid megálló során csodáltuk meg az egykori, több száz éves sörfőző vízimalmok 21. századi maradékát. Igen ütött-kopott, aládúcolt állapotban van, az igaz, de itt szintet lép az előtte zúduló patak, igen gyors sodrással, így először itt eresztettünk be néhány frissen hajtogatott kishajót, el is tűntek hamar a szemünk elől. A kanális partján több sétáló, vadászó macskával találkozhatunk, majd a Fürdő sor felé tovább haladva hamarosan szó szerint a terepen találjuk magunkat – a gyerekeket kifejezetten szórakoztatja, hogy belehajthatnak a hepékben és hupákban összegyűlt esővízbe (száraz évszakban a porladt mélyedésekbe). A sportpályák végében hatalmas fák árnyékában igazi erdei játszóteret találunk, amely csúcsidőben is kényelmesen élvezhető egyébként évről-évre fejlesztgetik is, legutóbb például egy talajba süllyesztett gumiasztal került ide, amit óvodás-kisiskolás is szívesen kipróbál.
Itt van a talán leghosszabb „függőkötélpálya”, amin egész hosszan csúszhat a gyerkőc. Hintából is dupla mennyiséget találunk a területen, mint amihez egyébként máshol hozzászoktunk.
Ha tényleg hoztunk magunkkal elemózsiát, itt a legjobb elkölteni. Pad, szemetes, a sportpályák oldalában folyóvizes egység is rendelkezésre áll. Ha viszont mindent zárva találunk, kézöblítésre még mindig ott a játszótér mögött szaladó patak. A partja itt-ott kissé meredek, vigyázzunk! Ha mégis sikerül becsúszni papírcsónak eregetés közben, feltétlenül viseljünk gumicsizmát! A papírladik útját a patak mentén egészen hosszan követhetjük, míg csak az atlétikapálya mögött lévő horgásztóhoz nem érünk. Miután a patak hordalékát itt vasráccsal zárták el a tófelülettől, megtalálhatjuk kissé elázott, fennakadt hajócskáinkat is.
Mivel ezen a szakaszon mindig találkozni szép időben futókkal, kutyasétáltatókkal, bőven élhetünk társasági életet is. A buckás, göröngyös talaj a kicsik talpát, izmait is megdolgoztatja.
A patak felé találunk egy kék vasrácsot, amelyre felállva jó pecázó hely kínálkozik. Innen fogni ugyan nem fogunk semmit, a zsinórból és széthajtogatott gépkapocsból sebtiben eszkábált készséget lógatni mégis jó mulatság. Ha meguntuk és tovább kerekezünk, bal kéz felől pár méter múlva megtaláljuk a merészebbek által használt bringacross-pályát, amelyen a kisebb lejtésű, enyhébb pályát a kezdők is kipróbálhatják (de csak jó fékekkel és biztos kerékpártudással, mert a földes, kavicsos lejtőkön könnyen megfarolhatunk, kicsúszhatunk!)
Itt kínálkozik a második lehetőség a falatozásra, mert a pályák elé két fedett, asztalos leülős helyet is építettek.
A földút végén aszfaltra térhetünk rá, ha már korábban le nem tértünk a bal kéz felé eső bokros-ösvényes beugróknál. Az elkerülő főút szomszédságában lévő Kereszttöltés úton jól lehet száguldani, gyorsulni – a kétoldalt növő fák kellemes illatot szolgáltatnak hozzá, gyűjthetünk bodzavirágot, később bodzabogyót, különleges virágú akácot, a kiszáradt kanálisban pedig mindig tanyázik pár béka.
Ha a crosspálya előtt mégis az erdőbe kanyarodunk a patak mentén, végül körbekarikázhatjuk a kacsákkal szegélyezett hátsó tavat is, amely mellett az extrém biciklisek gyakorlópályája mellett lyukadunk majd ki. Túránkat a Fürdő sor hátába kerülve, a Szabadművelődés háza melletti játszótéren, egy kiadós mászókázással fejezhetjük be.
És a közel két óra úgy elszalad a Bregyóban – amelyről azt hittük, unalomig ismerjük -, mint a pinty.
Képek és videók
