Székesfehérvári
Programportál

Haladva a tágastól a bent világáig: a Duna egy bizonyos partszakaszának atmoszférikus mintázatai, egyszerű festészeti gesztusokból épülő épületek, kémények, autók, órák, váza, kerámia és üveg. A bizonytalanul kezelt múlt szövetének egyes szálai ezek, amelyek révén a régen volt hatalmának felismerése bomlik ki. Mondhatjuk azt is, hogy az elbeszélő viszonya ez a vélt valósággal. Tulajdonképpen az egykor volt vágy utólag konstruált képe, miszticizált mimézise.

Horváth Roland korábbi önálló kiállításán így fogalmazta meg a belőlük épülő viszonyrendszert:

„A sztyeppei mese egy elárvult nomád király története, aki a szívében hord kedves, szerethető és nehézsorsú házakat, és magát a sztyeppét is. A nagy tereket szereti, és keresi azt a házat, aminek háborítatlan környezetével együtt élhetne, amíg világ a világ. A félelmei viszont régről hozottak mindennel kapcsolatban, ami nem kíván együtt élni a természettel szép szimbiózisban, és folyamatos fájdalmat okoz. Védelméül a fájdalom ellen fémszegecses bőrsisakot hord, száját fémmaszk takarja, a szemei az egyetlenek, amiből arcára utaló tulajdonságokat feltételezhetnénk, de alig kivehető szinte szomorú, szörnyszerű, kezében egy nagyon régi karddal, közel a most épülő új lakótelephez.”

/ az idézet hivatkozása: Horváth Roland bevezetője a Ballada c. kiállításához. Balassagyarmat, Szerbtemplom Galéria, 2020. október 3. – november 19. /

A belépés díjtalan.

Az esemény sajtónyilvános.

A programváltoztatás jogát fenntartjuk.