Székesfehérvári
Programportál

Barabás Lőrinc a budapesti improvizatív zenei élet egyik meghatározó szereplője és mozgatórugója közel két évtizede. Különböző formációi és improvizatív klubestjei a jazz, az elektronikus és a neoklasszikus zene határmezsgyéire kalauzolnak el.

A trombitás és zeneszerző a 2013-as Sastra című albumával indult el a szólózenélés felé, ezt követte a 2015-ös Elevator Dance Music és a 2019-es Algorhythms című lemeze. Legújabb, „22” című lemezén újabb arcát mutatja meg: az előző szólóalbumához képest még inkább előtérbe kerül a zongora; számos szerzemény akad, amelyben már egyáltalán nem hallható trombita. A minimalista hangszerelésű, repetitív darabok szellemiségükben a neoklasszikus irányzathoz állnak közel.

A melankólikus, filmzeneszerű számok Barabás Lőrinc szerint a gyorsuló világban a lelassulás, befelé fordulás igényét jelenítik meg. A világhírű japán jazztrombitás, Takuya Kuroda ezt írta a „22”-ről: „Gyönyörű dallamok találhatók az albumon. Csodálatos kompozíciók nagyszerűen építkező témákkal. Szuper, lélekkel teli játék mind zongorán, mind trombitán.” A Recorder zenei blog szerint „lassú és türelmes lemez ez, de valójában nem is nehéz ráállni a ritmusára, és akkor a maga csöppet sem tolakodó módján igencsak hatásos”.