Ezeket a fehérvári tárlatokat tényleg látnod kell
A márciusi hosszú hétvégén a nyakunkba vettük a várost és ezzel együtt a városi kiállítóhelyeket. A nemzeti ünnephez kapcsolódóan a Szent István Király Múzeum intézményeit ugyanis ingyenesen látogathatták a kíváncsiak – a látottak alapján a fehérváriak éltek is a lehetőséggel. Három kiállítást néztem meg, íme egy kis hangulatjelentés, kedvcsinálóul.
I. „Teste Fehérvárott nyugszik”
A fehérvári múzeumok tekintetében pozitív, hogy nagyjából egy négyzetkilométernyi területen gyakorlatilag valamennyit el lehet érni. Így sorban haladtam, s elsőként a központi múzeumépületben, a Fő utcai egykori rendházban a III. Béla királyunkról és feleségéről, Antiochiai Annáról szóló anyagot néztem meg.
A „Teste Fehérvárott nyugszik” elnevezésű anyagot ugyan viszonylag kis térben, a földszinti díszteremben helyezték el, de az intézmény egyéb, nevezetes rendezéséhez hasonlóan (lásd. pl. Seuso-kincsek), ezt is fekete környezetben, speciális megvilágítással, üvegtárlókban és monumentális, patetikus hangulatot keltve tárják az érdeklődők elé. Működik: az ember saját magán is tapasztalja, mennyire másfajta, plusz emelkedettséggel közelít a látottakhoz. Tagadhatatlan persze, hogy helyi történelmünk két jelesét, III. Béla királyunkat és nejét, Antiochiai Annát láthatjuk az üvegkoporsó-szerű, a padlózatra helyezett tárlókban. (Illetve természetesen csontvázaik rekonstruált másolatát.) Az egyéb tárlókban elhelyezett személyes tárgyakat, ékszereket (melyeket 1848-as előtalálásuk óta először láthat a nagyközönség) zömében a falon olvasható összefoglalók, dokumentumok egészítik ki – sőt, ezek adják az anyag zömét, készüljünk rá, hogy ezen a látogatáson főleg olvasni fogunk a falak mentén körbe járva. Szerencsére az írott anyag összeállítói különleges adalékokkal, nem feltétlenül ismert részletekkel örvendeztetnek meg minket: Anna királyné esetében pl. elmerenghetünk azon, hová vezetett a férjénél jó 30 centivel alacsonyabb, törékeny termetű kis uralkodó asszonynál, hogy koronás főként is gyakorló feleség volt, s hét gyermekkel ajándékozta meg urát.
(A tárlat június 30-ig látható, március 21-én és 28-án ismét tárlatvezetést tartanak benne, Kovács Dóra múzeumpedagógus kalauzolásával.)
II. Deák Gyűjtemény
A Fő utcáról egy utcányira máris a Deák Gyűjteménybe érkezünk. A Városi Képtárként is ismert kiállítóhely a kortárs magyar képzőművészet régről ismert és kedvelt ékszerdoboza, remek tárlatokkal. Május 6-ig annak a Schaár Erzsébetnek rendeztek itt életmű-kiállítást, akinek legtöbb alkotása éppen a királyok városában van, hagyaték formájában. Legutóbb 1980-ban rendeztek műveiből állandó kiállítást, azonban ezt 2006-ban a jelentős állagromlás miatt be kellett zárni. Szűcs Erzsébet és Izinger Katalin művészettörténészek a 38 évvel ezelőtti, illetve a két korábbi Schaár Erzsébet időszaki kiállítások anyagát vették alapul a mostani, Deák Gyűjtemény-beli tárlat megrendezéséhez.
A képtár sok zegzugos, mégis intim, egymásba nyíló, szintek eltolásával csalogató-vezető terében amúgy is különleges élmény jönni-menni, mert a kialakításnak köszönhetően a látogató nem feltétlenül sejti, mire bukkan a következő forduló után, a következő ajtónyílást követően. Az erős narancssárgára festett falak között élesen elváló körvonalaikkal hatnak az alkotó kis méretű, erős árnyékokat vető bronzszobrai, plasztikái. A szobákban beljebb haladva mintha családi kriptába jutnánk: itt állnak a Schaár-művészetre annyira jellemző, valós emberi magasságú, nőfejű, tömbtestű szobrok - „testük” egyébként az első pillantást meghazudtolva nem kőből van, festett hungarocellt érintenek majd az ujjaink. (Március 22-én 17 órai kezdettel érdekes programot rendeznek a kiállításhoz kapcsolódóan: Három arckép címmel Závodszky Noémi, a Vörösmarty Színház színművészével beszélgetnek Kovács András filmrendező Két arckép című dokumentumfilmje kapcsán mesterségről, művészsorsról.)
III. Városkép
A legtöbbet talán az Országzászló téri épület emeleti kiállításától kaptam: az egyszerűen csak Városképnek elnevezett anyag Székesfehérvár 20. századi történetébe enged tág bepillantást. A városvezetőkön – főbírókon, polgármestereken, tanácselnökökön – keresztül tematizálja a helyi történelmet, rengeteg fotóval, élvezetes leírásokkal és pár tárgyritkasággal: például Csitáry G. Emil remek írógépével, sétabotjával, bizonyítványával. Az ifjabb korosztályra is gondoltak, az érintőképernyős monitorokon a gyerekek eljátszhatnak a különböző korszakokkal és kedvük szerint virtuálisan felépíthetik, vagy lebonthatják a történelmi belváros épületeit. Az audioanyagokkal végig követhetjük az építészetet befolyásoló tervtanácsi döntéseket, de akár a május elsejei felvonulások hangulatát is. Az apró részletek kedvelői számos térképen nyomozhatják ki, mi állt jelenlegi lakóhelyük helyén – például a dualizmus korszakában. (Látogatható június 17-ig.)
