„A régi arcoknak üzenjük: itt még van Pantera!”
Ha valaki nem célzottan keresi a helyet, nem is könnyen talál rá. A Széchenyi út eleji tízemeletes talponállójánál egy hatvanas, láthatóan régi rocker viszont egyből rávágja:a görög benzinkút mögött befordul az ember és már ott is van. Íme a hely, ahol a zsúfolt lakótelepes környezet határán egész jól megférnek egymással a streetpunk, a hörgős metál, vagy a nosztalgikus rockzene fanjai.
Van egy zeneszerető réteg, aki – ha közeleg a hétvége – már jól tudja, mit fog csinálni. Koncertre megy, méghozzá egy olyan klubba, ahol igazán van hagyománya a rockzenének és még azt is nyugodtan hozzátehetjük: családias a hangulat. A 8-as műhelyt három fiatalember „találta föl újra, a korábbi tulajdonos dobta be két év működés után az odajárók közé, hogy szívesen átadná valakinek az üzemeltetést. 2016 májusában a három barát gondolt egy merészet, s mivel amúgy is ismerték az egység szellemiségét és azonosultak a célokkal, belevágtak. Egyébként ők is mindhárman zenészek: a székesfehérvári Ujj Tibor basszusgitározik a Lastmanstanding-ben, a sárkeresztesi Kiss László frontember, míg a várpalotai Kálmán Sándor szintén frontember AZE N elnevezésű zenekarban. Amit szerettek volna: egy élőzenés helyet, ahol az egyelőre nem felkapott zenekarok, akiknek nincs máshol módjuk bemutatkozni, lehetőséget kapnának színpadra állni. 2016 májusától már ők üzemeltetik a Nyolcas Műhelyt. A név egyébként az itt működött egykori ipari létesítményekből maradt: az egész telep egykor a vízügyé volt, Kiss Laci édesapja például az egyik itteni műhelyben dolgozott.
- Számunkra sem megélhetés, hanem szívügy ez a hely – mondja Sanyi. Külföldi zenekarokat hívunk, a bulik után meg általában valamilyen diszkó van, ezeken a halálmetál szerelmeseitől a 3+2 zenekarra révedő arcokon át mindenféle közönség megfordul, a régi arcoknak meg azt üzenjük: jöjjenek nyugodtan ők is, mert itt játszanak még Panterát is…
- Van egy 15-20 fős masszív törzsközönségünk – mondja Ujj Tibi. A koncertárak a mai, máshol megszokott jegyárak mellett szinte meghökkentőek: a Nyolcas Műhelyben 1000 forint alatt kap komplett koncertélményt az érdeklődő, de olyan is van, hogy a srácok egyszerűen becsületkasszát raknak ki, abba mindenki annyi pénzt dob be, amennyire az élményt taksálja, vagy amennyivel a fellépőt támogatná.
Ami az üzemeltetést illeti, bár egy nagyon jó háttércsapat nélkül nyilván nem menne, a három fiatalember olyannyira egyszemélyi (vagy inkább háromszemélyi) felelős, hogy bár két hangtechnikus azért közreműködik a bulik lebonyolításában, ők végzik a road, a takarító, de még a kidobóember munkáját is, bár utóbbira itt sosincs szükség, ugyanis a Nyolcas közönsége egyáltalán nem balhés, szegecses gyerekekből áll, sőt. Van, aki még elpakolni is segít a koncert után, más a szemetelőt figyelmezteti, megint más beszél azzal, akinek esetleg az jut eszébe, hogy egy kicsit hangosabban távozik a Nyolcasból, mint ami az egy sűrűn lakott környezetben ildomos lenne.
- Általában a 18-25 évesek jönnek, de szülőkkel akár a fiatalabbak is – mondja Laci. - Érdekes vendégek is megfordulnak: nemrég egy német ikrekből álló banda koncertezett nálunk és itt volt a bulin a fehérvári nagybácsijuk is...Vagy például augusztus végén egy angol zenekart láttunk vendégül, és két tagjuk magyar volt. De van hatvanas hölgyvendégünk is, a rockabilly esteken pedig sok ötvenes rockrajongó megfordul.
A Nyolcas Műhely három működtetője a tehetséggondozást is fel szeretné vállalni: próbahelyet biztosítanak valóban kezdő zenekaroknak. Nagyon is jól emlékeznek ugyanis még azokra az időkre, amikor ők is garázsbandaként próbáltak. Hét közben egyfajta kultúrhelynek szeretnék a 8M-t, akusztikus koncertekkel, felolvasószínházi estekkel, filmvetítésekkel. Közösséget építeni a hely köré – ez a kitűzött, jó irány.
