Egy szent család nyomában
Megnéztük az új fehérvári látogatóközpontot
Az idei Múzeumok Éjszakáján ünnepélyes keretek között adták át a köznek a Lakatos utca egyik foghíjtelkén a közelmúltban befejezett új épülettömböt, illetve benne a Magyar Szent Család Látogatóközpontot, amely a hasonló nevű, több megyén átívelő zarándokút egyik állomása is. Bár az intézményben a nyitás után még több mindent fejlesztenek, megnéztük, milyen is az impozáns épület, illetve miket láthat az arra járó érdeklődő a modern és letisztult külső mögött.
Kicsit nehezen navigáltam a Látogatóközpont honlapján, mikor arra vonatkozóan próbáltam információkra lelni, egyéni látogatók hogyan nézhetik meg belülről is az intézményt – a fellelhető információk alapján ugyanis a központ elsősorban csoportokra számít. A pár napja nyílt intézmény közösségi oldalán üzenetet írva azonban jött a kellemes meglepetés: pár percen belül megérkezett kérdésemre a válasz és a kedves invitálás, így hétköznap délután elmentem a kiállítótérbe.
Az építkezés során sokan követték a híradásokat, kezdve onnan, hogy a helyi katolikus egyházmegye megvásárolta a Lakatos utcai, egyébként sokáig a több tulajdonos miatt nem értékesíthető telket. Majd mikor mégis sikerült egy szerencsés pillanatban lebonyolítani a vásárlást, jött az újabb meglepetés: a korábban jóval hátrébb, a Püspökség kertje alatt sejtett középkori Monostor-bástya északi falát találták meg a régészek, csakhogy sokkal közelebb az utcafronthoz. Ez a meghívásos építészeti tervpályázat végső nyertesének koncepcióját is alaposan felülírta, de Gutowski Róbert építésznek mégis sikerült látványos, méltó és funkcionális teret teremtenie a nem éppen tágas, ráadásul talajvízzel is fenyegetett területen. Letisztult, szürkében és sárgában játszó falak, nagy üvegfelületek, a helyiségben még mindenhol a frissen elkészült bútorok illatát érezni. Még várat magára a múzeumi ajándékbolt és egy frissítőket is ajánló kis pihenő-büfé, de ezekkel is hamarosan elkészülnek.
Az első látogatáskor furcsa érzésem volt: itt ez a remek, izgalmas, lépcsőkkel osztott, az utcaszint alá is süllyedő és fölé is emelkedő tér, mégsem sikerül engem, a látogatót beemelnie a történetbe. Ennek oka, hogy hiába a készséges munkatársak, az egykori Bazilikából maradt kövek és épületelemek a megnevezésükért felelős feliratokon kívül nem szólítják meg a nézelődőt egyéb információval. A Monostor-bástya, valamint a város 1601-1602-es török ostromának történetét ugyan elmeséli összefoglalva egy tábla a terem végében, de ez közel sem ad választ a nézelődés közben felmerülő megannyi kérdésre. Ehhez kelleneke az interaktív elemek, illetve egy értő kalauz. Szerencsére Smohay András, a társintézmény, a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatójának személyében meg is kaptam, ő ugyanis felajánlotta, hogy az első látogatás közben szerzett alapélményeimet árnyalja egy idegenvezetéssel. Ennek során rengeteg érdekes és izgalmas dolgot sikerült megtudnom nem csak az új intézményről, hanem természetesen az ott látható tárgyakról és leletekről is.
Új megvilágításba kerültek az először csak idegenül szemlélt kövek is. Smohay András ugyanis magyarázataiban rámutatott arra is, milyen technológiai nehézségek árán épült fel annak idején a koronázóváros híres bazilikája, hogyan dolgoztak az egykori mesteremberek, s olykor milyen szerencsét jelent egy közösség számára, ha a történelmi hányattatások közepette sikerül valamit megőrizni az épített környezetből. Különösen nehéz kibogozni a múltat akkor, ha egy-egy épületből mindössze egy oszlopfejezet-töredék, vagy egy ablakpárkány darabka áll rendelkezésre. A Szem elnevezésű applikációt az okostelefonunkra letöltve egyébként sok kérdésünkre választ kaphatunk a látogatás közben úgy is, hogy a falakat nem rakták tele több nyelvű magyarázó táblákkal. A Szem egyfajta sorvezetőként kalauzol minket a szintek között, ráirányítva a figyelmet a kiállítótér legizgalmasabb, valóban mesélő darabjaira. Így működik ez az Egyházmegyei Múzeumban is évek óta: a modern technika segít mögé látni a kiállítási tárgyaknak és elmeséli a történetüket.
A Látogatóközpont legérdekesebb látnivalója azonban mégis csak a tér egészén keresztirányban végig húzódó fal, amelyben nem csak az 1600-as évekből fedezhetünk fel köveket, elmerenve azon, hogy éppen e köveken kapaszkodott fel annak idején a várost ostromló sereg – hanem sok száz évet még e ponttól is visszaugorva az időben bizony a királyi bazilika építőköveit is meglelhetjük a szerkezetben. A kivitelezéskor a falat kiegészítő újabb kori téglákat is meghagyták, így lesz az egész egy multikronologikusan sajátos látványosság.
A másik megkapó rész az emeleti foglalkoztató helyiség, amelyet kifejezetten csoportfoglalkozásokra szánnak. A tágas, napfényes, barátságos teret a beépített, rejtett tárolókkal teli bútorzat és egy hatalmas képernyő uralja, utóbbin vetítik le azt a külön ide készíttetett animációs filmecskét, amely Szent István, Boldog Gizella és fiuk, Imre herceg hétköznapjaiba is bepillantást enged.
A központ valódi funkcióját persze akkor tudja betölteni, ha a szakrális titkokat követő ember egy zarándokút részévé teszi. Bodajk, Vértessomló, Székesfehérvár…ugyanazon az úton járhatunk, ahol királyok és szentek is jártak. Az pedig, hogy ebből mit építünk be a saját életünkbe tanulságul, már csak rajtunk áll.
Képek forrása: Teleélettel.hu
Képek és videók
