Példaértékű fehérváriak – 2.
Akinek mindene a várostörténet: Stiglerné Bakos Anna
Ancikánál (mert így hívja mindenki) kevesebb, a város történetéért elhivatott fehérvárit láttam, aki egyébként nem történészként, vagy levéltárosként eredt volna a helyi történések nyomába. Hetvenen felül is kiolthatatlan a lelkesedés a tekintetében, s gyakori vendége a levéltáraknak, kutatóként. Miután nyugdíjba vonult a Vízügytől, nekifogott összeállítani a családtörténetet, nem is csak a szűkebb rokonságét, a Stigerek, Bakosok származási vonalát és Fehérvárhoz kötődő jelenlétét, de a legtávolabbi oldalági rokonságét – s nem voltak kevesen.
Az impozáns családsztorit számos képpel, régi fotóval is illusztrálta- belelapozva is irigylésre méltóan alapos munka. Ugyanilyen alapossággal állította össze a Stigler-Bakos család kedvelt ételeiből, saját receptjeiből szerkesztett szakácskönyvet is, szintén gazdag képanyaggal. És ugyan ki büszkélkedhetne még egy komplett, a résztvevők életútját bemutató és az eddigi találkozókat fotóanyagon bemutató emlékalbummal a mostani osztálytalálkozók résztvevői közül? Nos, a Teleki Blanka Gimnázium 1960-ban érettségizett lányosztályának tagjai mind megkapták ezt a kiadványt, de Ancika tevékeny közreműködője, szerzője, s egyik fotósa volt a Vízügy nyugdíjasklubját bemutató, a klubéletet megörökítő emlékalbumnak is.
Néhány hete láttam az egyik közösségi oldalas megosztását – ez Ancikánál teljesen természetes dolog, biztos kezű internetező és jó szemű fotós is egyben -, amelyben tudatja, hogy megjelent az új kötete, Székesfehérvár régen és ma címmel. Elegáns a borító és a megszokott igényességgel szerkesztett a tartalom is, Anna ugyanis nem kevesebb, mint hétszáz, a különböző korokból összegyűjtött fotóval, illusztrációval és térképpel, valamint jelentős mennyiségű saját fényképpel gazdagította a leíró és adatközlő részeket.
Rengeteg dologra kiterjedt a figyelme: korábbi kutatásaira alapozva ír a különböző évszázadok városi utcaszerkezetéről, de megtaláljuk a kötetben a helyi iparra, kézművességre, technikai fejlődésre, közlekedésre, kultúrára és polgári életre vonatkozó érdekességeket is. Tudta a kedves olvasó például, hogy 1900-ban hozták létre az első helyi vécényilvántartást? A csatornázás megindulásával felmérték és összeírták a belvárosi illemhelyeket, ebből tudjuk például, hogy a történelmi fehérvári belvárosban a 20. század fordulóján egyetlen nyilvános toalett volt, valahol a Városház téren, s természetesen az sem a modern angolvécék stílusában. Korunkban már nehéz elképzelni, hogy a művelt városi polgárság és kisnemesség a körudvarokon kialakított pottyantósokba járt megkönnyebbülni.
Nyomon követhetjük, hogyan alakult ki és fejlődött a városszerkezet Szent István király uralkodásától kezdődően, s hogyan változott a város arculata. Nagyon érdekes megfigyelni az utcanevek változását, a főbb városrészek fejlődését – de éppen így feltérképezhetjük az ismert fehérvári famíliák tagjait is.
Kérdezem Ancikát, mi lesz a következő kutatása, mert tudom, az élete egyik eleme, hogy fáradhatatlanul kutassa a környezete múltját. Több terve van, a levéltárakban fellelt valamennyi adatból, információból, történetből még megtelne pár kötet – főleg, hogy a szerző időről-időre igyekszik új szempontot találni, s a város egyes részei is folyamatosan változnak, alakulnak, így mindig adódik, hogy Ancika a fényképezőgépével eltegye ezeket a változásokat későbbre. A kötetet egyelőre a megyei levéltárban lehet megvásárolni, de igazán megérdemelné, hogy – akár egy kötetbemutatóval elindítva – a szélesebb olvasóközönséghez is eljusson.
Képek és videók
