A nők társadalmi élete – vándorkiállításon a könyvtárban
Nem meglepő, hogy a Vörösmarty Mihály Könyvtárban festményekkel találkozik a látogató – évente többször is rendeznek ilyet az intézmény olvasótermében. Nem éppen tárlathoz passzoló helyszín, nincsenek nagy, szabad falfelületek, hiszen minden négyzetméter be van polcozva a könyveknek. Mégis otthonos látványt nyújt, amikor a képzőművészet megjelenik ezen a helyszínen. Most éppen a nők társadalmi élete a téma.
Amióta társadalomtudományok léteznek, azóta folyik a diskurzus a női és férfi szerepekről. A 21. században nem kevésbé aktuális e kérdéskör, mint volt kétszáz évvel ezelőtt, ráadásul korunk vitáira gyakorta rányomja a bélyegét a modernizmus, a technokrata világkép, a sematizálás. De éppen ezért hasznos – bármilyen vitaindító formában – foglalkozni ezzel.
A Goethe Intézet utazó könyvtára mindezekre hivatott alkalmat teremteni. Főleg – elvégre valóságosan is egy könyvtárban vagyunk – szöveges dokumentumok, ajánlott olvasmányok formájában, de mint a bevezetőben említettük, jó néhány művészeti alkotás is társul a Fehérváron bemutatott anyaghoz. A szöveges dokumentumok és fotók segítségével be lehet járni a téma politikai és hétköznapi aspektusait – és persze a művészetit is. (Láthatjuk itt helyi alkotó, Simon M. Veronika képét is.) Igaz, mindezekre egyetlen terem és néhány festmény édeskevés, ezért a teljességre nem is törekedhet az anyag. De nem is ez volt a cél. Inkább az, hogy gondolkodásunkba illesszünk irodalmi, kulturális, tudományos, vagy éppen publicisztikai közegből érkezett női sorsokat, ideákat és tapasztalatokat. Elvégre nem tilos így is belelapozni a világ női oldalába, igaz?
Egy hónappal a legutóbbi magyarországi választások után még különösen aktuálisnak tűnik ez a narratíva. Hiszen száz évvel ezelőtt Európa több országában – Németország és Ausztria mellett hazánkban is elérhetővé vált végre a választójog a nők számára. Ám ez számunkra már leginkább a történelem egy kis szelete, miután nézőként mi már beleszülettünk ebbe. Hol van akkor a változás? Száz év mégis nagy idő – érdemes megállni, s elgondolkodni kissé ezen az amúgy nagy pillanaton. Hogyan alakította mindez a jelent? Milyen tanulságokat tudtunk levonni az elmúlt 100 esztendőből?
A Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében december 2-ig látható vándortárlaton látottakat jól elmélyítheti a rendező intézet által kiegészítőként összeállított internetes anyag. Honlapjukon ugyanis egyaránt megtaláljuk azt a cikksorozatot, amelyet a menekültekkel kapcsolatos női szolidaritásról készítettek, de ott vannak azok a tipikus életútinterjúk is, amelyeken máskor talán csak a bulvárlapok hasábjain borzonganánk meg. De közölnek írást a női választójog humoráról is.
Nem tudom, korunkra mondhatjuk-e, hogy a nők évszázada, vagy esetleg évtizede. A fenti problémák boncolgatását mindenesetre nem szabad abbahagyni. De még egy könyvtári összeállítás is, akár a maga szolid, csöndes módján, megindíthatja az igényt, hogy mélyebben utánanézzünk annak, és megértsük, hogyan is élünk mi, nők, a társadalomban.
