Tokkal-vonóval négy perc alatt le lehet bonyolítani egy golyóstollkiállítás-megnyitót, ez egyfajta megerősítése is lehet maga a tárgy hétköznapiságának és ma tapasztalható eldobhatóságának. Pedig Kelemen Csabával beszélgetve a gyűjtőszenvedély és a funkcionalitás új dimenziói mutatkoznak meg, ráadásul az is kiderül, szabad-e elöl hagyni tollat a bankpulton, ha a zámolyi gyűjtő arra jár ügyet intézni.
A bevezető beli kérdésre igen egyszerű a válasz.
- Nem szabad! – vágja rá azonnal Kelemen Csaba nevetve. Bevallja, bárhova megy, mindenhonnan golyóstollal jön ki. Zavartan a szatyromba kotrok, mert megindít ez a ragaszkodás, de mikor meglátja jelöletlen, sima Pax tollamat, ami jegyzetelésre még most is az egyik legjobb alternatíva, legyint: nem reklámtoll, márpedig Kelemen Csaba szívét ezek a színes, feliratos, valamit hirdető írószerszámok dobogtatják meg annyira, hogy elhelyezze azokat a gyűjteményében. Amely – hála a kitartó szenvedélynek – ma már négyszámjegyű mennyiséget jelentenek. Mikor kicsit vicceskedve megkérdezem a gyűjtő éppen mellettünk álló feleségét, mit mond egy jó asszony akkor, mikor a férje már megint egy halomnyi tollal tér haza, már érkezik is a válasz:
- Még mindig jobb, mint a kés.
Kiderül ugyanis, hogy Csaba bizony amolyan majdnem-minden-gyűjtő, de a toll mellett igazán a szép kések állnak közel hozzá, így azokból is rendszeresen visz haza.
A Köfém Közművelődési Klubházban tartott kiállításmegnyitóra spanyolos eleganciával felöltözött Csabát arra kérem, a kést mellőzzük, viszont rántson elő egy tollat csak úgy, a mellényzsebéből, ha már… Igaz, a nadrágzsebből, de valóban előkerül egy kedven darab, szénfekete, jókora, rovátkolt, masszív tárgy. Igen, toll, az egyik felén, a másikon viszont szélesebes önvédelmi eszköz, végén egy fém, akár csonttörésre is alkalmas, kemény végződéssel. Két funkció egy foglalatban – és két gyűjtőszenvedélyt is ki lehet vele elégíteni.
Kelemen Csaba „civilben” amúgy Év vállalkozói díjával is elismert mérnöki tanácsadó, tűzbiztonsági vállalkozást vezet, családi cégként. Falujában is tevékeny ember, aki Zámolyon is rendezett már tollkiállítást. A Honda-vállalatóriás alapítóját idézve úgy tartja, az embernek annyi élete van, ahányszor a lelke megrezdül, s számára a gyűjteménnyel való foglalatoskodás minden pillanata ilyen rezdülés. Nem csak birtokolja azonban a tollakat, színesen és sokat mesélni is tud a történetükről, gyártásukról, előéletükről. A közönség számára informáló tablókon meséli el az írás történetét a karcolástól a pennán keresztül Bíró Lászlóig, a golyóstoll magyar feltálójáig. Az egyébként húsz másik találmányt – pl. vizes töltőtollat, golyós dezodort, nyomdai tükröt, automatikus sebességváltót - is jegyző egykori újságíró 1930-ban Budapesten szerkesztette meg az első golyóstollat. Felismerte ugyanis, hogy az újságok nyomásánál használt tinta gyorsabban szárad, mint a töltőtollba való, és a papíron szárazon és piszkolódásmentesen megmarad. Mivel ez a sűrűbb tinta nem volt cseppfolyós, egy kis golyót szerkesztett a tollba, amely a tintát annak aljára vezette. Ahogy a toll a papíron mozog, a golyó forog, és így veszi fel a tintát, melyet a papírra ken – írja a Wikipédia a Bíróról szóló szócikkében.
Kelemen Csaba a hétköznapokban nem golyós-, hanem klasszikus töltőtollal ír, sokat. Nem szimpatizál a 21. század mindent eldobó tárgykultúrájával, inkább szép komótosan kicsavarja régi vágású, míves töltőtollát és azzal szántja a papírt. A tartalom sem mindegy, szinte majdnem készen van ugyanis egy regénnyel, amely egy rendszerváltás-kori magyar nagyvállalat és annak öt, feltörekvő, boldogulást kereső fiatal szakemberéről szól, fikció és dokumentálás határán egyensúlyozva. A nagyvállalathoz a modellt a Videoton adta, a később közepes- és nagykutyákká vált szereplők egykori ihletőit pedig már a jövőbeni kedves olvasók fantáziájára bízzuk…
A golyóstollkiállítás megtekinthető a klubház nyitvatartási idejében, egészen október 21-ig.
Képek forrása: Teleélettel.hu