1222 szélforgóig meg sem áll
Ő azt mondja, szerinte nem is nézik olyan sokan őrültnek. Én hozzáteszem: és ha annak nézik, akkor mi van? Az biztos, hogy a látvány nem hétköznapi - a Budai úton autózók szinte mindegyike odakapja a fejét a Kusztor-porta kerítését elborító színes PET-palack forgógyűjteményre. Némelyek még arra is sétálnak és fotózkodnak az egyébként egyszerű műanyag vizespalackok előtt. De ki készíti ezeket? És meddig bővülhet a gyűjtemény?
Inkább ne jöjjön be, Cézár még szétszedi – fogad mosolygósan a kissé szedett-vedett porta mindent gyűjtő gazdája. Szóval, fokozva a három óriásplakát tövében viruló PET-palackkiállítás egyvelegéből adódó szürreális élményt, a házigazda két csíkos kempingszéket hoz ki a házból, s azokra telepszünk le az utcán beszélgetni. Kusztor Szilveszter elmúlt hatvan, volt kereskedő és újságkézbesítő, de jelenleg csak az a fontos feladata, hogy minél esztétikusabbra fejlessze a kerítésre telepített gyűjteményt. Hamar kiderül, a barátságos, szakállas férfi - mint mindent az életében - ezt is spirituális alapokra helyezte, a legfőbb látványelem a most félkerítésnyi területet befedő piros-fehér-zöld kompozíció, amelyet ki akar terjeszteni kerítéshosszig. Ami nem is olyan könnyű, hiába élünk ugyanis Magyarországon, s akarja valaki magyar nemzeti trikolórba borítani a háza bejáratát, PET-palack ügyileg ez némi akadályokba ütközhet. Míg ugyanis a színtelen, azaza fehér palackokkal Dunát lehetne rekeszteni, s kellő utánajárással a zöldből is készleteket halmozhat fel, aki ügyes, piros színű palackot a töltőipar nem akar gyártani egy ideje. Mint mindenhez a boldogulás terén, ehhez is kapcsolatok kellenek.
- A fonyódiak vannak olyan szívesek és kifújnak nekem majd 500 pirosat – reménykedik Szilveszter, mert a Fonyódi ásványvizeket gyártó cégtől már sikerült egy jó szándékú marketingest becserkészni, aki ellátja a fehérvári palackforgó készítőt alapanyaggal. De a környéken sokan gyűjtenek Szilveszternek, ismerve nem szokványos hobbiját: félreteszi a kis ásványvizes üveget a közeli benzinkút stábja, a pár kilométerrel arrébb működő autómosóból, meg más környékbeli cégektől tucatszámra kapja a menetes szárakat, amelyekre a négy forgó részelemmel megtűzdelt palackokat felszúrja. E ponton érkezik a keresztutcából kifelé a helyi szemétszállító konténeres autója, a rajta lógó munkások régi ismerősként üdvözlik Kusztor Szilvesztert.
- Most sikerült szereznem az egyik srácnak egy biciklit. De van itt az udvaron mindenféle: babakocsi, vasaló, porszívó, vascső. Ezeket a legtöbbször úgy kapom, hozzák. De a hajléktalan ismerőseimtől azt is megtanultam, hogy kell kukázni – jól. Mert először ügyetlen voltam, belemerültem könyökig a paradicsomos káposztába. Most már megtalálom az értékes dolgokat, de nem szeretek kukázni, nem is nagyon szoktam. Elég dolgot kapok másoktól, ismernek már, leteszik a kerítés elé – tudják, hogy fel tudom használni, megjavítani.
Aztán szakértő szemmel meggusztáljuk a jelenlegi kompozíciót. Mert hogy hátha női szemmel nekem más tetszene. A szélen ugyanis kisebb méretű, de színesebb, kicsit papagájos kisgyűjtemény helyezkedik el, annak helyére kerülne az érkező trikolóros, ez meg átkerülne a mellékutca kerítésére. Szilveszter ugyanis az utcafrontra egy 1222 darabos nemzeti jellegű PET-falat képzel el. Se többet, se kevesebbet.
- A házmesterekkel is érdemes jóban lenni – derül még ki. - Tőlük is sokat kapok. Múltkor meg láttam egy hölgyet, rózsaszín másfél literesből ivott éppen. Lehet, egy kicsit jobban bámultam a kelleténél, mert mintha megijedt volna, úgyhogy gyorsan mondtam is neki, hogy nem az ásványvizét akarom elvenni, mindössze a palackjára lenne igényem, ha neki már nem kell…
A Budai úti PET-forgó kiállításnak egyébként címe is van: A gyönyör. Most még ugyan kicsit foghíjas ez a gyönyör, de Szilveszter bizakodik, hogy hamarosan eléri a maga teljességében. Ha valaki arra járna és megszólítaná a szakállas, nevető szemű figurát, ahogy kis előkertjében tesz-vesz, valószínűleg szívesen ad szaktanácsokat, hogyan kell célszerűen feltűzni a pogácsaszerűre vágott PET-aljakat a palack testére. Mert csak egyetlen tűzőgép alkalmas ám rá! Ha pedig az érdeklődő illető még gyerek is, nyert ügye van. Kusztor Szilveszter ugyanis az egész kerítéskiállítást a gyerekek miatt csinálja. Mert ha egy gyerek ámul, örül és gyönyörködik, még a spirituális égben is rendben van minden.
