Koronás fők távozása
Te tudod, hogyan haltak meg a Fehérváron megkoronázott királyok?
Napjainkban, amikor újabban ismét azt kutatják a szakemberek, valóban a székesfehérvári Romkertben nyugszanak-e Corvin Mátyás csontjai, nem árt egy kis történelmi sétát tennünk a helyi királyi panoptikumban és felelevenítenünk, vajon az itt megkoronázott államférfiak – ha életükről olykor igen keveset is tudunk – hogyan távoztak az árnyékvilágba?
Kép forrása: Youtube
Hiába éltek jobb sorban, mint az átlagemberek, a Székesfehérváron megkoronázott magyar királyok némelyikének megdöbbentően kurta élet jutott. Háborúk, pártoskodások, orgyilkosság is fenyegette az életüket, a járványoknak, betegségeknek pedig éppen úgy áldozatul eshettek, mint bárki más – s a korabeli kezdetleges orvostudomány sem védhette meg őket.
A vérhas a harmadik világban ma is rettegett betegség, története pedig vélhetőleg egyidős az emberiségével. Hazai járványos megjelenéséről ugyan csak a 15. századtól vannak adataink, két királyunk azonban biztosan ebbe halt bele. Az antibiotikumok előtti századokban egy heveny hasmenés is az életveszélyes kiszáradás szélére sodorhatta a pácienst, s ugyan, hol voltak még azok az orvosok, akik II. István királyunknak például azonnali szigorú ágynyugalmat írtak volna elő, amikor az uralkodón feltűntek a betegség első jelei…A mindössze 30 esztendőt megélt István (Könyves Kálmán egyik ikerfia) felnőtt életének nagy részét háborúskodással, vagy politikai viszályok elhárításával külhonban töltötte. 1127 körül már arról szólnak az iratok, hogy a király betegeskedik, ám felgyógyulva hamarosan már egy hadjáratot vezet - míg más források szerint hosszas betegség után távozott 1131. március 1-jén. Úgy végrendelkezett, Nagyváradon kíván nyugodni, a nyugvóhelyéül választott, maga alapította premontrei monostor azonban az elmúlt századokban elpusztult, így tulajdonképpen nem azonosítható a sírja.
A Habsburg-dinasztiából elsőként magyar trónra kerülő királyról, a Bécsben született Albertről viszont tudjuk, hogy noha születése helyén, a mai osztrák fővárosban kívánt nyugodni, mégis Fehérváron temették el. Negyvenes éveiben, alig egy éve a magyar trónon ülve hadjáratra szánta el magát a török ellen, ám seregeiben felütötte fejét a vérhasjárvány, s ő is megbetegedett. A legendárium szerint a Komárom megyei Neszmélynél érte a halál, Komárom megyei Neszmélyen érte a halál, miután dinnyére kútvizet ivott. Kivágott szívét itt is temették el. Fia, a későbbi V. László király születését már nem érhette meg.
Ha már róla szólunk, ő az egyetlen Habsburg-házi király, aki Magyarországon született. 1140. május 15-én koronázták megSzékesfehérváron, s rögtön a heves belpolitikai történések kereszttüzében találta magát, amelyben volt foglyul ejtés, zsarolás és cselszövés is bőven. V. László 17 és fél évesen, az esküvője előkészületei közben halt meg, alig három nap leforgása alatt, s nem igazán tisztázott körülmények között – a lehetőségek között arzénmérgezés éppúgy szerepelt, mint bubópestis és leukémia.
Az ő nagypapája Luxemburgi Zsigmond volt. Az 50 évig a magyar trónon ülő királynak a korabeli Székesfehérvár sok látványos építkezést köszönhetett, az uralkodónak visszatekintve mégis tragédiákkal tarkított élet jutott: ifjú királyként a bárók kénye-kedve szerint kellett dönteni, várandós fiatal felesége, Mária pedig meghalt egy lovasbalesetben. További éve a török elleni folyamatos hadakozással és külhoni hadjáratokkal teltek, a halál szele is egy morvaországi várostrom során legyintette meg. Az akkor közel 70 éves uralkodó elképesztő módon ment a Kaszás elébe: legszebb ruhájába és jelvényeibe öltözve felült a trónra, ott kikérte magára az utolsó kenetet, végighallgatta a saját halotti miséjét, majd másnap ugyanott ülve meghalt. Ő is Nagyváradon temetkezett, kívánsága szerint az első felesége, Mária mellé.
A sokaknak szerencsésnek tartott hetes szám nem hozott sok jót a hetedik magyar királynak, Salamonnak. Ő I. András királyunk fia, a 11. század végéről. Harmincas évei közepén bekövetkezett haláláig gyakorlatilag ő is folyamatos viszálykodásokkal töltötte el az éveit, majd utóbb a besenyőkhöz csatlakozva a bizánciak ellen háborúzott, eközben érhette a halál, amikor 1087 telén kirontottak az ellenség közé a várból, amelyben akkor már hetek óta éheztek.
Vessünk egy pillantást még III. Bélára is – hiszen az övé az egyetlen épségben fennmaradt azon 15 uralkodói sír közül, amelyek a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika romterületén találhatók. Neki sem adatott túl hosszú élet, bár 48 évesen a 12. században bizony már öregnek számított valaki. Az egyébként Esztergomban született király 1196. április 24-én halt meg Székesfehérvárott, gyanús körülmények között. Halálával kapcsolatban Albericus francia krónikás a következőket írta: „A húsvét előtti csütörtökön meghalt Béla, Magyarország királya; bizonyos Kalán püspök ellen az a gyanú támadt, hogy ő itatta meg méreggel.” Végakarata szerint nyugszik Fehérváron, a sírját 1848-ban elsőként feltáró Érdy János (róla ebben a cikkünkben írtunk) emléktáblája a Romkert bejárata melletti falon van elhelyezve.
Képek és videók
