A Névtelen süteménynek is van neve!
Van egy olyan érzésem, hogy a meleg elől kevesen húzódnak be mostanában hűvös múzeumokba, pedig érdemes lenne, a Szent István Királyról elnevezett Fő utcai intézménybe például feltétlenül. A díszteremben rendezték be az úgynevezett Seregélyesi kincs-anyagot, amelyet megnézve az ember először széttárja a kezét: „Ennyi???” Aztán belekukkant a helyszíni segédanyagba és lelkesen hazamegy, hogy otthon átalakuljon egy 20. század eleji főúri konyhatündérré…
Ezüstkanalak, acél pengék, halkés, melyet eltartott kisujjal közelít a francia (helyesbítünk: franczia) módra tálalt fogashoz a madmazell… Főzelékeskanál, mártásos kanál, salátás villa, halas villa. Leveseskanál, koronás F-betűvel. Zsúrkés. Hajszálra megegyező ezüstözött tálak, szfinxekre támaszkodó gyümölcstál, kandiscukros bonbonierre… Egy bárányfelhősen békebeli főúri világ egykori hétköznapi relikviái. Használat után a konyhalány kisikálta, kifényesítette őket, majd valamennyit visszazárták a tálalószekrény fiókjába.
A múlt fiókjából kerültek elő e kincsek, melyeket a megyei múzeum Fő utcai épületében láthatunk július végéig. A seregélyesi kincsekről a közvélemény először 1975-ben hallhatott, mikor is a Fejér Megyei Hírlap megírta: egy Deák János nevű seregélyesi gépkezelő a telke sarkában kezdett kerítésdúcokhoz való gödröket kiásni, mikor is a gép kifordította a temérdek tárgyat, az asztalneműk mellett cigarettatárcát, gyűrűket, láncokat. Miután a telke a grófi kastélyt körülvevő hatalmas birtokból lett kiszakítva a grófék távozása után, a gépkezelő rögtön sejtette, kinek a holmiját rejtette a föld, nyilván menekülés előtt rejtették el a ládákba zárt ezüstöt, aranyat. Az viszont kérdés maradt, a háború után miért nem ásták ki? Emberünk ettől függetlenül rögtön a tanácsházára sietett bejelentést tenni és abban reménykedett, ha megkapja a becsületes megtalálói díjat, majd vesz belőle egy autót.
A kincseket végignézve, rögtön felötlik bennünk: jó, jó, szépek, sőt – de mit ettek ezekkel a grófék? Hogyan étkeztek a Hadikok és Zichyek? Ebben pedig egy kis zöld könyvecske nyújt eligazodást, érdemes megvenni (800 forint, tele receptekkel), mert hallatlanul érdekes kortörténeti dokumentumot jelenthet még mai konyhánkban is.
Lássunk például egy tipikus főúri finomságot, melyet a kiadvány összeállítói Mészáros Anna kézzel írt szakácskönyvecskéjéből vettek át. Anna az 1930-as évektől a háború kitörése utánig dolgozott szakácsnőként a Hadik-családnál, Seregélyesen. 1937 márciusában kezdte lejegyezni, miket szerettek a grófék. Például ezt:
Károlyi torta: 14 dkg vajat jó habosra keverünk, ezután 14 dkg őrölt mandulát, 14 dkg cukrot és 10 dkg reszelt csokoládét keverünk hozzá, majd 6 tojás keményre vert habját. Ezt kétfelé osztjuk és egyenként nagyon lassan megsütjük. Csokoládékrémmel megtöltjük és csokoládéval bevonjuk.
Az édességek, sütemények túlsúlya szembetűnő, vagyis a grófi-család édesszájú lehetett. A leírások alapján a 6-7 fogásos ebédek ekkora már elmúltak, 3-4 fogásos étkezésekkel érték be Zichyék is, de süteménynek mindig kellett lennie. Kávékrém-torta, Kocoga torta, Jolán torta, mogyorós, vagy diós szelet, gesztenyepuding, krémes palacsinta,, kakaós lepény… Csupán Pozsonyi-kifliből ötféle receptet tartottak számon, s minden bizonnyal variálták a család e kedvencét. Mint az előtanulmányt jegyző Bányai Balázs- Füreder Balázs szerzőpáros megjegyzi, gróf Hadik Béla és hitvese, Széchenyi Alice nagyszámú személyzettel teli háztartást vittek, de egyszerűen főzettek. Az Egyesült Államokban tapasztalt konyhai normák szerint étkeztek, sok zöldséggel, salátával, gyümölccsel, vajjal, párolással. Nagyon sokféle gyümölcsöt fogyasztottak és bőven fűszereztek, a cukrászati termékeket is. Mészáros Anna, a szakácsné a vaj mellett a zsírt, a libahájat részesítette előnyben főzéskor.
Érdemes megvenni a múzeumban ezt a kis füzetet és otthon nekilátni valamelyik főúri finomságnak. Jó játék és érdekes időutazás lesz! Én a Névtelen tortával kezdeném – már csak azért is, mert önmagában is egy rejtvény. Hiszen van neve…
(A Seregélyesi kincs – Főúri asztalok ékessége című tárlat 2016. július 24-ig látható a Fő utcai múzeumépületben, s ugyanitt kapható a receptes füzetke is.)
