A Waldorf lekvár nem viccel
Sós Robira már akkor fel lehetett figyelni, mikor „alig-csipisz” kiskamaszként is sorra hozta a legjobb eredményeket térségi, majd országos főzőversenyekről, gasztronómiai bajnokságokról. A csöndes, szemüveges srácnak ma már több tucatnyi idevágó érme, kupája, oklevele van, megszerezte a szükséges szakképzettséget is, de nem csak ezért mondhatnánk rá nyugodt szívvel, hogy „na, ő aztán biztosan szakács lesz!”. Egyszerűen a vérében van. Híresen jól főző tagokkal büszkélkedő családból származik és még a nagymamájával is szokott vitázni néha arról, belülről kifelé, vagy kívülről befelé kell-e a lecsót kevergetni…?
Robit mostanában egy Fő utcai faházikóban találjuk, a színház sarkánál. A faházban működő házias finomságok kiskereskedése igazi családi biznisz: a ház felszerelését és az otthoni háttérmunkákat (nyomtatás, barkácsolás) az apuka végzi hozzá, a polcokra, kosarakba, karácsonyos dobozkákba, vagy éppen lekvárosüvegekbe kerülő csemegéket az anyuka gyártja-süti bele, a fiú pedig – egészen addig, míg januárban a szakmája szerint tényleg elkezd szakácsként dolgozni az egyik fehérvári étteremben – a pult mögül kínálja a portékát. Sós Robi és édesanyja, Mónika közösen találták ki a vállalkozás szlogenjét is: „Hagyományos, kicsit másképpen.” És el ne felejtsük a dizájnt: a termékekhez igazán illő rusztikus polcokat maga Robi csiszolta és szegelte össze, míg az adventi forgatagban alkalmilag működő boltocska előtti jópofa, színes sapkába bújtatott fafigurákat egy baráttól, Baltavári Krisztinától kapták, szintén saját gyártmányok.
Kerüljünk akkor hát beljebb: mi mindent kínál a házias finomságok kicsiny árudája? Van itt, kérem vagy két tucat -féle lekvár, borsos körte, mákos őszibarack, szegfűszeges sütőtök, zöld dió, levendulás eper, epres cukkini, galagonya, kökény, szeder és még sokféle más. A saját kert gyümölcseiből, vagy gyűjtött termésekből a szakács testvér és unokatestvér-hátterű Mónika főzi a lekvárokat, a csinos üvegcsékre otthon a férj nyomtatja az egyedi címkéket. De főznek csatnikat, szilvás ketchupot, babos lecsókrémet, erdélyi paradicsomszószt és sokféle termesztett fűszernövényükből Mónika provanszi, magyaros, vagy a konyhában más, gyakorta szükséges fűszerkeverékeket is összeállít. A másik fő termékcsoport alapanyaga a földjükön megtermelt búza, ebből készülnek az aprósütemények és kekszek, melyeknek az ünnepek idején különösen nehéz lenne ellenállni. Zserbók – a megszokott mellett sütőtökös és gesztenyés is - , mézeskalácsok, puszedlik, hókiflik, medvepraclik, kerek és hosszúkás kekszecskék dióval, mákkal, lekvárral… A legjobb, hogy akár egy darabot is kérhetünk, végigkóstolgatni a kínálatot.
Két üvegcsét nem tudok hova tenni.
- Ez sült tea – emeli a fény felé Mónika a kis üvegcsét: odabent sötéten bolygó, gazdagon gyümölcsös zselé mozog.
-Zakopanéban kirándulva találkoztam vele, nagyon ízlett. A gyümölcsök cukorban karamellizálódnak, besűrűsödve, forró vízzel felöntve igazi teaélményt ad az embernek – magyarázza az egyébként útépítő technikusként végzett Mónika, aki számtalan kreatív tevékenységben megpróbálta már magát korábban, varrt és barkácsolt dísztárgyakat, dekorációkat, ajándékokat, de azt mondja, mégis ebben a sütögetős-kavargatós gasztronómiai vállalkozásban találta meg igazán önmagát. Ő maga és Róbert sem eszi az árut, nem különösebben édesszájúak, legfeljebb a kissé odasült, ropogós tésztaszélekkel lehetne őket kísértésbe ejteni…
A kirakatban hatalmas mézeskalács vonat, „fülkéjében” cukorbaba, játékok. Ha nem kel el az adventi időszakban, ahogy korábban is, a gyerekotthonnak ajánlják fel majd. Karácsony kezdetén, Szenteste a Sós-család nem főz, a második napon viszont biztosan a tűzhelyhez áll Robi is. Camembertes-aszalt szilvás csirkemellet tervez, vörösboros-májas raguval töltött sertéstarját, barna mártásos svéd húsgolyót. Mónika egy külföldi munka során megszeretett ételt, a holland marhát készíti majd.
És hogy el ne feledjük a házikó polcán a másik titokzatos beltartalmú üvegcsét: ez a Waldorf-lekvár, mutatja Mónika.
- Olyan, mint a hasonló nevű saláta, a mi ötletünk. Majonéz és dió ugyan nincs benne, de aki megkóstolta, annak eddig mind nagyon ízlett.
