Ezzel a babapatikával biztosan nem játszhatott a kis tulajdonosa – állapítottam meg a Szent István Király Múzeum legújabb szerzeményéről, amelyet a Dédapáink patikája című tárlatban mutattak be először a nagyközönségnek a Fekete Sas Patikamúzeum belső termében. Az országosan unikális kiállítási darab ettől persze még okozhatott örömet a gyerekeknek…
Molnár Zsuzsa gyógyszerész ma az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezésegészségügyi Intézetben dolgozik elemzőként, de kislányként sokszor sétált el a Fő utcai híres patikamúzeum előtt – talán ez is inspirálta, hogy felnőttként a gyógyszerészet felé vegye az irányt, sőt, patikusként is dolgozott és avatott kutatója szakmája történetének. Ahogy megmutatja nekem a valamikor Vajdahunyadon élt patikuscsalád, a Ferenczyek tulajdonában lévő míves babapatikát, szinte megelevenednek a patikusság hétköznapjai: a pult mögött álló baba tiszta, vasalt köténye, a réz vízforraló, a patikaszereket rejtő üveg- és porcelánedénykék valószínűleg nagy gyönyörűséget okozhattak volna az erdélyi gyógyszerészfamília legkisebbjeinek, ha valóban engedték volna őket játszani a mívesen elkészített vitrintárggyal. De ha nem is játszhattak vele ténylegesen, minden bizonnyal sok érdekes részletet magukba szívhattak, gyakorlatilag játszva tanulva az örökölt mesterséget.
A miniatűr üzlethelyiségek a babaházak speciális formái, a fehérvári Hetedhét Játékmúzeumban is találunk ilyesmiket, gondoljunk csak a híres szatócsboltra, megannyi, aprólékosan elkészített miniatűr árucikkével, boltberendezésével. Annak idején a szerepjátékok fontos kellékei voltak, de a patika elég ritka volt e téren, ezért is unikális a fehérvári múzeum legújabb darabjának számító babapatika. Mit megtudom, két évig kínálgatták egy budapesti galériában megvételre, de az eredeti tulajdonos által kért árat igencsak sokallták a lehetséges vevők, így sokáig állt a galéria egyik asztalán a míves darab. A fehérvári múzeológusoknak végül sikerült megegyezniük a galériással, így kerülhetett 1,2 millió forintért Fehérvárra, s azon belül is a Fekete Sas Patikamúzeumban, ahol a továbbiakban állandó jelleggel tárolják és mutatják be az érdeklődőknek.
A Fekete Sas név ebben a történetben több szálon előfordul: nem csak a babapatika jelenlegi otthonául szolgáló fehérvári múzeum viseli, de maga a játékszer is egy Fekete Sas Patikát mintáz, a vajdahunyadit. Utóbbit 1832-ben létesítették, a modell pedig a 19-20. század fordulóján készülhetett. A különleges tárgyba még patikai világítást is szereltek, igaz, az ma már nem működik, de kapcsolója még manapság is látható. A bájos patikajáték egyben fontos kordokumentum is, hiszen emléket állít egy neves erdélyi patikusnak, Ferenczy Józsefnek és családjának. A Dédapáink patikája tárlat további tárgyai, eszközei és patikatörténeti dokumentumai a fehérvári patikamúzeumot is alapító Szabó Lóránt gyógyszerész avatott gyűjtőszenvedélyének köszönhetőek.
Molnár Zsuzsa a tagadhatatlanul értékes új szerzemény mustrálgatása után azért megjegyzi, hogy a fehérvári patikamúzeum igazán értékes, országosan egyedülálló darabja mégis a barokk berendezés, legfőképpen a folyosószerű középrészen álló óriási, sokfiókos szekrény, amelyből alig van hasonló Magyarországon. A lenyűgöző bútordarab Codelli József, a jezsuiták által alapított, a múzeummal szemközti fehérvári rendházban 1746–47-ben tevékenykedő laikus fráter kezét dicséri, ez a bútor lehetett a rendház épületében kialakított patika első berendezése. A rendház főnöke 1749-ben Baumgartner Bernátot, a 18. század legnevesebb jezsuita faragómesterét helyezte Székesfehérvárra (a mester korábban a trencsényi, esztergomi, bécsi és varasdi rezidenciákon működött), neki köszönhetjük a mai officina négy fala mentén látható szekrényeket. Ekkor azonban még nem a rómaiak hadijelvényéről, János evangélista attribútumáról nevezték el a város gyógyszertárát, annak neve későbbről származik: 1774-ben Valter Ferenc pozsonyi gyógyszerész lett az új tulajdonos, a bútorzat és a gyógyszerek mellett a patikatartás kizárólagos jogát is megvásárolta, majd azonnal átköltöztette a gyógyszertárat a rendházból a mai helyére, azaz a Fő utca 5. szám alá. Ő keresztelte el Fekete Sasnak, vagyis a 18. század gyakorlata szerint németül: Apotheke zum Schwarzen Adlernek. Fekete Sas gyógyszertárak a történelmi Magyarország számos településén álltak e korban, de az biztos, hogy mindeddig még egyikből sem került elő olyan babapatika, amely a vajdahunyadiból – s ami most Székesfehérváron végső otthonra talált.