„Szeretnénk összecsiszolódni a közönségünkkel” – egy csésze cappuccino Egerházi Attila balettigazgatóval
Két fontos állomáson van túl máris a város legújabb kulturális intézménye. Március végén sikeres bemutatkozó előadást tartottak a nagyközönség előtt, április 20-án pedig az önkormányzat közgyűlése és voksát adta döntésével ahhoz, hogy új, önálló költségvetési szervként 2018. augusztus 1-től jogilag is megszülethessen Székesfehérvár saját balett-társulata. Egerházi Attila művészeti vezetővel, balett-igazgatóval egy csésze cappuccino és egy, a kezében füstölgő pipa mellett kihívásokról, működésről, tervekről beszélgettünk.
Milyen előfeltevésekkel jött Fehérvárra balett-társulatot szervezni? Miért pont itt és miért pont most?
Azt gondolom, ezek a dolgok odafent dőlnek el. Hogy miért pont Fehérvár, annak nagyon sok oka van, sok szálnak kellett egyidejűleg összeérnie. Egy időszakban elég sokat jártam ide, barátaimhoz, vagy a Velencei-tó partjára. Utána hosszabb kihagyás következett, de a szívemben ott maradt a város. Úgy látom, nagyon jól szervezett és pozitív irányban sokat változott település ez. Kifejezetten élhető város egy alkotói közösség számára is – én ugyanis abban hiszek, hogy egy ilyen közösség akkor tud egy településen jól működni, ha integrálódik, gyakorlatilag szervesül és a tagjai nem idegenlégiósként viselkednek, akik az előadás után már ülnek is be az autóba…A másik, hogy amivel én foglalkozom, abban folyamatosan szeretnék fejlődni, tanulni, s úgy érzem, itt kamatoztathatom mindazt, amit az eltelt évek alatt itthon és külföldön tanultam és csináltam. Egészen egyszerű oka is volt a dolognak: ha végighúzzuk az ujjunkat Magyarország térképén és megnézzük, hol engedhetik meg maguknak a települések, hogy saját balett-társulatuk legyen, azt látjuk, éppen Győr és Budapest között van egy fehér folt. Úgy éreztem, szinte rám kiált a térkép: „ide kell jönnöd, Attila!” A gyakorlatban körülbelül két évig tárgyaltunk a polgármester úrral a kérdésről és ez, hogy a városban ilyen partnerségre leltem, biztos alapot adott ahhoz, hogy jól előkészített döntés szülessen meg. (Interjúnk a társulat létrehozásáról szóló közgyűlési döntés előtti napokban készült - a szerk.) Úgy érzem, az összegyűjtött tudást most egy olyan földbe tudjuk elültetni itt Fehérváron, amiből egy igazán komoly fa serkenhet ki. Valami újat létrehozni pedig olyan izgalmas feladat, ami nem sokszor adatik meg egy ember életében. Nekem megadatott, ez egy hívás – éli kell vele.
Fontos tényező ebben a történetben az is, hogy kik lesznek ennek az alkotói közösségnek a szereplői.
Átmeneti időszakban vagyunk – én előszeretettel nevezem egy jövendőbeli ház előszobájának – , ilyenkor az ember nyilván azzal kezd építkezni, akivel már kipróbálta ezt a közös építkezést és működött. Díjnyertes, megpróbált csapat a magja ennek a jövendőbeli társulatnak, akik köré én bizton tudok egy igen ütőképes és erős társulatot építeni – 13-14 taggal - a későbbiekben. Annak a híve vagyok, hogy mielőtt az ember a markát tartja, tegyen le valamit az asztalra. Persze ezt ne úgy képzeljük, hogy keddről-szerdára létrejön egy társulat, ez hosszú, években mérhető folyamat lesz. Nyilván ehhez hozzátartozik, hogy a közönségnek is meg kell szoknia azt a nyelvezetet, amit egy táncszínház felkínál, össze kell csiszolódni a nézőkkel. Az első, márciusi találkozás (a BlaBlaBla c. darab bemutatója a Vörösmarty Színházban volt – a szerk.) igen kedvező volt, jó visszacsatolással.
Bár a munka most fordul majd „élesbe”, társulatvezetőként mik a tervei rövid távon?
Ahogy eddig, ezután is szeretnék vendégkoreográfusokkal dolgozni, olyan szakemberekkel, akikkel korábban együtt tanultam, vagy dolgoztam például Hollandiában és akikkel azonosak az elképzeléseink a táncszínházról. Olyan intézményt szeretnék, amely erősen a balettre és kortárs táncnyelvre épülve képes egy táncszínházat képezni. Legközelebb április 28-án a Tánc világnapján, a színházban láthat minket a közönség, azon az estén a szervező Alba Regia Táncegyüttes vendégei leszünk, nagyon készülünk a Bolero című produkciónkkal. Utána május 12-én a Kortárs Művészeti Fesztiválon, szabadtéren egy beavató színházi produkcióval leszünk jelen. Furcsaságok címmel a Művészetek Házában lesz egy egyfelvonásos balettelőadásunk május 29-én, és tárgyalások folynak arról, hogy a BlaBlaBla-t június közepén a kőszínházban megismételjük. Ami pedig a távolabbi terveket illeti, decemberben, karácsony előtt szeretnénk létrehozni egy nagyobb cselekményes balettet, egy Diótörő előadást is. Mert egy városnak igenis legyen egy saját Diótörője.
