S.k. lakókocsival Fehérvárról a nagyvilágba
Eurokempi – ezt a szót tutira meg fogjuk jegyezni. Ezzel a névvel vezet utazóblogot a Facebookon egy fiatal fehérvári pár, Fischer Orsi és Zsovák Szilárd, miután nekivágnak a nagyvilágnak. A történetnek rajtuk kívül még egy szereplője van, bizonyos Kempi, „aki” tíz hét alatt lett rozsdatemetőből lakályos négykerekű komplett otthon. Úgy, ahogy kell: hálószobával, nappalival, étkezővel, konyhabútorral, gardróbszekrénnyel.
Ha beláthatnánk az utcáról a Palotai úti családi ház udvarára, az ott parkoló fehér kisbuszról valószínűleg semmi különös nem ugrana be. Csak egy fehér kisbusz és kész, bár gyanúsan másmilyen a teteje… Jé, erre napelemeket szereltek! Aztán megnézzük közelebbről a járművet és kiderül, tulajdonképpen egy mozgó otthon, pici konyharésszel, ággyá alakítható kanapéval, házi gyártmányú gardróbszekrényekkel, csinos polcokkal. Még kávéfőző és turmix is van benne. Akik ilyenné tették, biztosan sok „hogyan csináljunk mozgó lakást” típusú videót néztek az interneten.
- Tényleg így volt – mondja Fischer Orsolya, a háziasszony, aki párjával, Zsovák Szilárddal az elmúlt tíz hétben folyamatosan azon dolgozott, hogy az előtte évekig egy fészerben álló, de amúgy pöccre induló Mercedes kisbuszból pofás és minden igényt kielégítő világjáró járgány lehessen. - A turmixban palacsintatésztát szoktam keverni, aztán ezen az egylapos rezsón kisütjük. A berendezéshez a drukkoló ismerősök és a család is segített: a széfet az unokatesómtól kaptuk, Szilárd apukájától léceket, s ő a beszerelésben is helyt állt.
A két korai harmincas, rekreáció/sportedző végzettségű fiatal márciusban költözött haza Londonból. Az utóbbi években ott éltek és dolgoztak, ez alapozta meg a lakókocsivételt és azt, hogy nagyobb szabású terveiket – ha beosztással is – elkezdhették végre valóságra váltani. Egyébként Angliában ismerkedtek meg (a közös munkahely összehoz), munka mellett mindketten tovább tanultak, elvégezték az úszóedzői képzést, dolgoztak egy sor uszodában kicsikkel, nagyokkal, sportolókkal, s hamar kiderült: az utazás szeretete is közös bennük. Jó néhány országot végighátizsákoztak és végigbuszoztak már, köztük az USA-t is, ahol olykor 56 órát zötyögtek az indulási helyről a célállomásig, s mindenhol megdolgoztak a szállásukért: gazoltak, festettek, kutyusokat gondoztak. De az összezártság nem csak vízválasztó, hanem összekovácsoló tényezőnek is bizonyult náluk - és remek kalandokban volt részük. Ezek adták az ötletet: travelblogot kéne indítaniuk a neten. Folyamatban – ahogy mondani szokás.
Most fontosabb, hogy elkészült az idén negyedszázados jármű, március óta lényegében ezen dolgoztak. A legtöbb időt a lakatosnál töltötte, a rozsda ugyanis alaposan kikezdte a kasznit. Hogy ezzel vágjanak neki a Kanári-szigeteknek, keresztül Nyugat-Európán, már régebben megfogalmazódott bennük. Egy ismerőst látogattak meg, s beleláthattak a nyugodt és kedélyes szigeteki életmódba. Elhatározták, az lesz a következő évek állomáshelye, de két hónapig tartson a kalandozás odáig! A londoni bérelt kislakásból származó saját bútoraikat kiárusították az interneten és a bevételeket beletették egy dobozba. Az összegyűlt pénz fedezi majd a benzinköltséget Kempinek – mert közben neve is lett a mozgó napelemes lakásnak. A tetőpanelek – egy beltérben beszerelt átalakítóegységgel – szolgáltatják az áramot, a lakóautóban a hűtőszerkényen kívül a komforthoz hozzájárul a víz, parányi mosogatóval, fürdőszobákat pedig a terv szerint majd lelnek menet közben. Az útvonal 75 százaléka ugyanis tengerparton vezet.
- És autópályán nem fogunk menni – mondják széles mosollyal. - Egyrészt, mert Kempi max. 90 kilométer per órát bír, másrészt mert szeretnénk, ha az út arról szólna, ami a lényege: szemlélődésről, felfedezésről, rátalálásokról. Kávézgatásokról a falusi vendéglő teraszán, beszélgetésekből a helybéliekkel, láblógatásokról a kavicsos strandokon. És persze a vizuális élmények közreadásáról a blogon.
A kaland június első hetében kezdődik. Utazni, vagy odaérni? Összenéznek és megint mosolyognak: már alig várják mindkettőt. Orsi a választott lakhelyen, a Kanári-szigeteken szívesen dolgozna egy kis tengerparti kávézóban. Szilárd pedig kinézett maguknak egy világhírű sportközpontot munkahelynek, akár önkéntes munkát is vállalna ott kezdetben, míg megtanulják a helyiek nyelvét, a spanyolt. A jövő bármilyen lehet, ők alakítják a bennük lévő tudatos lazasággal, bátorsággal, kitartással.
Addig pedig ott lesz az utazás maga.
Képek és videók
