Így dolgozhatsz Fehérvárért önkéntesen – koronavírus idején
Széthúzás helyett összefogás, fotelhuszár attitűd helyett cselekvés – erre buzdítanak manapság minden fehérvárit – no persze, a szükséges óvatosságot is hangsúlyozva – a települések önkormányzatai. Jogosan: ebben a kétségkívül nehéz és a nehezét tekintve bizonytalan helyzetben sem maradhatnak bizonytalanságban a társadalom rászoruló tagjai. Mutatjuk, mi vár rád, ha tevékenyen szeretnél részt venni a koronavírus idején kialakult szükséghelyzetekben.
Kép: Dr. Cser-Palkovics András - Önkéntesek igazolása. Forrás: szekesfehervar.hu - Molnár Artúr
Március elején tette közzé Székesfehérvár polgármestere, Cser-Palkovics András, hogy az önkormányzat elindítja a koronavírus idejére megszervezett városi önkéntes szolgálatot, amelyhez bárki (aki nagykorú és egészséges) csatlakozhat egy e-mail címre történő egyszerű jelentkezéssel (név és telefonszám, valamint a vállalható feladatkörök feltüntetésével). Pár napon belül több tucatnyira duzzadt a jelentkezők listája, amelyről sorban értesítik ki az embereket. Van feladat bőven, a közben kétszázas listához ugyanis szinte hasonló létszámú, segítségért jelentkező idős ember társul. Olyan városlakó szinte talán már nem is él Fehérváron, aki ne tudná, hogy a koronavírus elsősorban a 65 év felettiekre, krónikus betegségben szenvedőkre veszélyes, ezért ez a generáció lényegében egy hete otthon, négy fal között tölti napjait. A bevásárlás, az ügyintézés ilyenkor gyakorlatilag a nullára redukálódik, s szerencsésnek mondhatja magát az, akiről gyerekei, szomszédai tudnak és hajlandóak egy-egy bevásárlással gondoskodni. De mi történik vészhelyzet esetén azokkal, akik senkit sem tudnak ilyesmire megkérni? Nos, a szorult helyzetbe került idősek ellátásának feladata természetesen a város kötelessége.
A jelentkezés elküldése után pár nappal kaptam a hívást, hogy számítanának rám is önkéntesként, ekkor egy hölgy telefonon felvette az adataimat. Leginkább a jelentkező lokációjára kíváncsiak természetesen, hogy mindenkit oda oszthassanak be, ahol él, így akár autó nélkül is lehetővé válik a segítségnyújtás. Összeségében egy hétig tartott az e-mail elküldése után, hogy ténylegesen is kézhez kapjam a segítségnyújtás megkezdéséhez szükséges írásos jogosultságot, két címet és nevet, valamint egy nyakba akasztható, a város jelképeivel ellátott önkéntesigazolványt. Az eligazítást a hivatal Kossuth utcai ügyfélszolgálati helyiségében, személyesen kapja meg az ember, valamint a birtokába kerül még némi sebészeti maszk és vékony gumikesztyű is.
Még aznap fel is hívtam az egyik családot: idős házaspár kért segítséget a bevásárláshoz az Öreghegyen. Kaptam bevásárlócédulát és a szükséges pénzt, voltam boltban, patikában, lottózóban – szerencsére ezek gyakorlatilag egymás mellett vannak azon a területen, így mindennel végezni is tudtam egy óra alatt. A házaspár pedig kifejezetten respektálta, hogy védőeszközökbe öltözve jelentem meg a helyszínen. Az önkéntesek megbízása egyébként heti 1-2 órára szól, s nem jelent semmiféle veszélyt, hiszen a jelenleg bevált gyakorlat szerint akár a kilincsre is felakaszthatjuk, vagy az ajtó elé tehetjük a megvásárolt holmit, a lakásba az idős ember védelme miatt amúgy sem mennénk be.
Jónak lenni jó – tartja a mára szinte közhellyé divatosult szlogen. Mégis nagy igazság rejtőzik benne, mint ahogyan az is tényszerű, hogy a vírushelyzetet minél kisebb nehézséggel és áldozattal valójában csak közösségként, együtt tudjuk átvészelni. Miután további nehéz hetek előtt állunk, az önkormányzat továbbra is számít önkéntesek jelentkezésére az onkentes@szekesfehervar.hu e-mailcímen. (A Facebookon a szupervíziójukra és az informálásukra létrehozott privát csoport március 23-i bejegyzése szerint eddig száz jelentkezőt tudtak feladatra beosztani.) Nem mellesleg kitűnő módszer ez arra, hogy a karanténban egyébként beszűkült emberi-fizikai kapcsolatainkat kicsit helyre billentsük, s segítő kezet nyújtsunk egy újonnan megismert fehérvári embertársunknak.
