Élet a városi közösségi kiskertben
Három éve vagyok városi kertész, pedig valójában csak két babaágy méretű ágyásom van, az sem sajátom: a városi közösségi kertekben sokan kölcsönöznek így termőföldet maguknak, de nem csak azt: ahogy a nevében is benne van közösséget, ismeretségeket, tapasztalatot is lehet az ember a két fehérvári helyszínen.
2016-os Virágos MAgyarországért mozgalom zsűrije a szárazréti közösségi kertet szemlézi
A Bőrgyár melletti közösségi kiskert ilyenkor nyáron dús és színes, tele virággal és terméssel – nem is érti az ember, hogyan tud olyan mini területen olyan dús vegetáció serdülni, mint az itteni apró parcellákban, de mégis serdül: a lakótelepi kertészkedők hamar rájöttek, hogyan lehet lépcsőzetesen elrendezni a növényeket, hogy lehetőleg mindig nőjön valami a „zsebkendőtelken”, így az arra járó hónapokon keresztül bámulhat, hogy fut a karósbab, borsó, piroslanak a paradicsomok és burjánoznak a salátalevelek, a sokféle fűszernövényről nem is beszélve. A Bőrgyár falához tapadva ez a kis zöld oázis egyéb élveket is nyújt az itt kertészkedőknek: ha már közösség, akkor bográcshely, hintaágy, szerszámoskamra, fedett szaletli várja a kapára, locsolócsőre kapókat, hogy munka után ne csak az itt termett eper, hanem a pihenés is édes legyen. Esténként pislákolnak a mécsesek, csendülnek a poharak, sül a virsli a tűzön, aztán ki-ki hazaindul a megpakolt kosárkájával. Ami abban van, jó lesz egy fél adag lecsóra – de a magunk megtermelte zöldféle akkor is jobban esik, s nagyobb büszkeség, ha a falatnyi teleknek megfelelően az is falatnyi.
A város másik közösségi kertje, a feketehegy-szárazréti jóval másabb képet mutat. Itt ugyanis – leszámítva talán az első működési évet -, folyton fejlesztenek, építkeznek, átalakítanak. A bográcsozó és étkező pergola után újabb faházak kerültek ide, a cél ugyanis a területen élők igazi összehozása – a közeli kultúrudvar rendezvényei közben ugyanis a parcellagazdák bejárnak az emelt ágyásokhoz, de hétvégén is hangos a bekerített kertcsoport, ilyenkor érkeznek a hobbilocsolók, meg akik a vasárnapi ebédhez friss (majdnem) bio petrezselyemre, pár szál répára vágynak. A szárazréti közösségi kertnek nincs meg ugyan az a vadóc bája, mint korábbi testvérének a Palotavárosban, de a sokasodó kiszolgáló egységek folytán mégis többre hivatott, szélesebb közönséget szolgálhat ki.
Nyár eleji installáció a palotavárosi kiskertben
Jó lenne, ha ezek a kiskertek szaporodnának a város területén, de egyelőre nem mutatkozik újabb parcellázás. Pedig nem csak móka, de hasznos is a fiatal generációk, például az óvodás gyerekek szemléletformálása szempontjából. A vidéki telekre nem mindenki autózik el szívesen, de a panelközeli közösségi kertbe bármikor leszaladhatunk, elbiciklizhetünk egy kicsit ültetni, gazolni. A városi apróságok pedig itt végre megtapasztalhatják, milyen is a termőföld közelsége és az élmény, mikor először harap bele az ember a maga termelte paprikába.
