Munka, hobbi, szerelem és elég jó csajozós duma
Hányan mondhatják el magukról, hogy szerencsések, mert a munkájuk egyben a hobbijuk is? S ráadásul azt, hogy estéről-estére több tucat embernek nyújtanak szórakozást, kikapcsolódást? A mozi ma művészet és élvezet, találkozási és lazulási pont is – de családiasnak nem sokszor mondanánk. Kivéve, ha az otthonosságot már valamennyire a nevében is hordozó Barátság klubmoziról van szó, ahol a mozigépész és vetítésszervező, Farkas Krisztián szó szerint a házigazdája a nézőknek.
Nincs túl hideg? Legyen légkondi, vagy sem? Figyelem, a film a feltüntetettnél kicsit hosszabb lesz! Gyerekek, nyugodtan üljetek a babzsákokra! A vetítés után kérem, még maradjanak, mert lesz egy beszélgetés az alkotókkal. Amúgy meg nagyon jó szórakozást kívánok!
Farkas Krisztiánt a Barátság mozi jó szellemének is mondhatnám, a fiatalember ugyanis minden módon igyekszik tartós élménnyel szolgálni az ide érkezőknek. Még sosem láttam mogorvának, az érkezőknek bemelegítésül zenét játszik be, a hőmérsékletet úgy állítja be, ahogy a nézők szeretnék, távozáskor érdeklődik, tetszett-e a film. Mindezt nem harsányan, nem tolakodva, egyszerűen látszik rajta, hogy nagyon neki való a filmközelség. Nem is igazán kell faggatózni nála, moziról, filmekről mindig szívesen mesél.
- 2013-ban egy rehabilitációs projekt keretében lettem eredetileg a Művészetek Háza munkatársa.
Kerestük a helyemet, a portán kezdtem, mint információs munkatárs. Az első munkanapomat ott is töltöttem, sőt, én lettem az ott dolgozó munkatársak csoportvezetője. Aztán sokasodtak a teendők a moziban, így be kellett segítenem. Alkalmasnak bizonyultam, ott ragadtam. Úgy érzem, precíz vagyok, alapos és szeretem, ha mások is így állnak a munkához, ezért jobb, hogy a moziban egyedül én vagyok. Ahogy hagyom a gépet, úgy is kapom meg másnap.
Az élet nagy és tréfás kedvű rendező, így nem csoda, hogy Krisztián az épület melletti városrészben nőtt fel. Gyakori látogatója volt a Barátság házának, de sokat járt a Köztársaság és a Petőfi mozikba is. Mint mondja, nem volt extrém fogyasztó, a vonzalomból már felnőttkorában lett szenvedély, s ebben főszerepe volt a Barátság klubmozinak. Húsz esztendeje meghatározó filmélménye volt a Trainspotting – a kultikus alkotás folytatását már ő is vetíthette nemrég. Különös érzés volt, fogalmazza meg. Ahogy egy másik kultfilm, a Ponyvaregény vetítése is – a mozis alapmű digitális, felújított változatának pörgése közben kicsit ő is visszatért a múltba...
Moziban ülve ugyan a legkevésbé sem szoktunk azon töprengeni, mitől fut a film, vagy honnan jön a minőségi hang (legfeljebb akkor, ha valami műszaki probléma akad, de szerencsére a Barátságban jó ideje nem történt vetítés közben ilyesmi). Pedig érdekes az is, hogyan működik maga a mozitechnika, s honnan jönnek a filmek. S miért pont azok a filmek? Kik befolyásolják az ízlésünket?
- A mozi felújítása óta teljesen digitális technológiával vetítünk, egy nagy fényerejű projektor és egy hozzá tartozó nagy tárhelyű háttértár áll rendelkezésre – meséli Krisztián. A filmeket a szombathelyi Savaria Mozi közreműködésével szervezi egy kollégája, ő pedig azért felel, hogy a kapott művek időben feltöltődjenek az említett háttértárra, a vetítéseken technikailag minden stimmeljen és természetesen a nézők is jól érezzék magukat. A moziktól és forgalmazóktól rendszeresen kapnak ajánlatokat és tippeket, de az utóbbi időben Krisztián is egyre többször mélyed bele a filmajánlók nézegetésébe és igyekszik részt venni a válogatásban. S itt rögtön fel is merül a kérdés: vajon mit szeret nézni a mozigépész? Ő mit válogatna be a kínálatba?
- Igazi virágkorát éli a magyar filmművészet! - lelkesedik emberünk. - A mostani filmtermésből a magyar filmeket tudnám kiemelni, nagyon erős a mezőny: a Martfűi rém, a Kojot, a Testről és lélekről, és természetesen a Kincsem... Ezek a kedvencek. Nem csak a nézőké, az enyém is. A gépteremből gyakran belesek, minden rendben van-e a nézőtéren és azokon az üvegablakokon is átjön a közönség hangulata. Néha furcsaságok is történnek nálunk, volt már itt lánykérés is: a meghirdetett vetítés után a pár bent maradt és miután lement egy nekem korábban átadott kisfilm is, a srác feltette a nagy kérdést… Szeretem a nézőket, szeretem, ha hálásak és megnyugszom, amikor másnak sem tetszett, amit látott. A főnököm azt mondja rólam, „függő” vagyok. Az vagyok, bár a szó jó értelmében, mert imádom csinálni, és tényleg hiányérzetem van, ha nincs vetítés. Van persze magánéletem is, de a mozizás mindig is jó csajozós duma volt, s általában be is jött. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy elmondhatom: a hobbim a munkám.
