Példaértékű fehérváriak 1.
Matók Tünde és Simon Attila - egy sportos pár, akik, ha kell húzzák, de mindig röptetik egymást.
Évek óta ámulva nézem régi kedves ismerősöm, Matók Tünde és férje, Simon Attila fotóit. A házaspár első blikkre szolid ötvenesnek látszik, a róluk készült képeken viszont folyamatosan aktívan, mozgásban, versenyzésben látjuk őket. Ha jobban belegondolok, az 50+ korosztályból ők azok a környezetemben, akik mindketten egyforma szenvedéllyel hódolnak egy családon belül a testmozgásnak, az aktív életmódnak. Rengeteget kirándulnak, túráznak, de ha éppen nincs konkrét úti cél, hát hatalmas szalmaboglyákon ugranak keresztül (Tünde a megmondhatója, milyen jó izommunka, kihívás és egyben valami különös kapcsolat is a természettel egy ilyen boglyaugrás). Jógáznak, járnak pilatesre, TRX-re, funkcionális edzésre, futnak, kerékpároznak, az úszás sem áll távol tőlük. Mindeközben pedig a világra maximálisan nyitott, kíváncsi, természet-, és állatszerető emberek, akik számos macskával osztják meg az életüket és az otthonukat.
Én is ott látogattam meg őket, Tünde kivitt a kertbe is. Buján burjánzó maroshegyi növényzet, a maguk építette családi házuk mögött. Innen indul megannyi napi testedző túrájuk, egy kis kocogás a környéken, akár süt a nap, akár esős az idő. Mozogni muszáj, az élet egyik nagy szüksége Tünde és Attila számára.
A férj évek óta versenyez, újabb és újabb kihívásokat állítva maga elé. Spártai megmérettetések és akadályfutások – legutóbb például a Malibu Run elenevezésűn indultak, igen kalandosra sikerült számukra. A zömében harmincasok alkotta mezőny tagjaitól az indulás után is kaptak már elismerő pillantásokat, Attila nevetve meséli, hány „Jól nyomod, tata!” szlogent hallott a háta mögül. Az igazi nehézséget ugyan a mókás rózsaszín, de nagyon is valóságos bilincs jelentette a csuklójukon, de akkor még nem tudták, hogy az ígéretek ellenére bizony erős szintemelkedés is lesz, ráadásul a csapat nagy része eltéved. Tündéék szerencsére jó helyen kanyarodtak be a terepen és egyszer csak azt vették észre, hogy gyakorlatilag a második helyen futnak az akadályokon. A legvégén a 175. helyet sikerült megszerezniük amiatt, hogy egyrészt Tünde a kosaras múltja miatt nem jól bírta az iramot a térdével a patakokon, nagy köveken keresztül. Másrészt a végén már ő húzta a párját a célvonal felé, amivel időt vesztettek, de egyáltalán nem bánják a helyezést: jó buli és nagy kihívás volt, amelyre méltán lehetnek büszkék ők maguk is.
Tünde nagyon ügyes virágkötő és koszorúkészítő is, de a mozgás oktatása is a tervei között szerepel, nemrég végezte el a jógatanár-képzést, évtizedes jógamúlttal a háta mögött. Diplomáját a változókorban szükséges aktivitásról írta, ezt a tudását szeretné kamatoztatni a közeljövőben. Mikor arról faggatom őket, kortársaikhoz hasonlóan miért nem a pihenés luxusában lubickolnak ők is, végre pocakot eresztve, nevetnek: számukra a sport kihívás és játék – de örökké tartó, megunhatatlan. Érdemes követni a példájukat!
Képek és videók
