Háromszáz fokban körbefordulni nem nagy kunszt a saját településünkön, ha mi magunk ott állunk egy adott térben, de hogyan hajtsuk végre, ha valamilyen fizikai akadályoztatás miatt ezt nem tehetjük meg, vagy ha esetleg több száz kilométerre vagyunk onnan? Ilyenkor hogyan járjuk be egy megcélzott épület belsejét, hogy előzetesen képet kapjunk, élőben mennyire tetszik majd az adott objektum? Nos, Székesfehérvár több látványosságával ezt simán megtehetjük. S eltérően az ismert gyerekmondóka végétől - „Fordulj egyet, de ne nevess!” - itt ámulhatunk, szórakozhatunk, de akár tanulhatunk is.
Soós Attila fotója Laciról éppen egy gömbpanorámás munkán készült az Ocskay Jégcsarnokban
Fotó: Soós Attila Photography
Nyugodtan írjuk be a keresőbe címként a 360 fokot bármelyik magyar városhoz társítva, nem fogunk találni. A 360szekesfehervar.hu Kiss László fehérvári fotográfus fejéből pattant ki néhány éve. Laci a Szent István Emlékévre, azaz 2013-ra szeretett volna valami egyedülállót, izgalmasat létrehozni a fotográfia eszközeivel, ekkor született meg az átfogó városi panorámás oldal ötlete. Mint mondja, egy kiváló képminőségű és pontos panorámás oldalt képzelt el, kereshető, időbélyegzős és látványos kivitelekkel, főleg belső terekre szorítkozva.
Az oldal el is készült, természetesen tartalmazza az útikönyvek obligát fehérvári látványosság kínálatát, de ez mégis más. A Bory-vár Elefántos udvarában például pár kattogtatással nem csak az ormányos szobrok szeme közé nézhetünk, de némi körbe-körbe forgással az aktuális növényzet állapotát is megszemlélhetjük, s ezek fontos információk. A reménybeli látogató ugyanis apró részleteket is megfigyelhet: tiszta, jól karbantartott a nevezetesség? Mi van a közelben? Milyen építészetileg? Izgalmas helyzet ez, hiszen gyakorlatilag magunk is mintha ott lennénk az adott térben, helyszíni szemlélődőként.
De ugyanígy „látogathatunk el” a Budai úti református templomba, hogy megszámoljuk, hány gerenda tartja az impozáns faboltozatot, vagy hogy milyen festett címert készítettek a hívek épülésére a belső térben. S a gömbpanoráma oldal még azt az igen fontos nyitott múzeum funkciót is betölti, amit akkor tartunk meg elengedhetetlennek, mikor rádöbbenünk, hogy egy intézmény huzamosabb ideig zárva van, vagy nem is olyan könnyű a bejutás (mert pl. előzetesen jelentkezni kell vagy éppen felújítják). Ilyen a Budenz-ház, amelynek termeit a zárva tartás idején is megfelelően élvezhetjük, hiszen a nagyító funkciónak köszönhetően közelebb mehetünk a falon függő festményekhez, az asztalkákon elhelyezett tárgyakhoz, kerámiákhoz, szobrokhoz, hogy meglehetős részletgazdagságukban csodáljuk meg őket.
Laci nem csak helyszíneket, eseményeket is dokumentált a gömbpanoráma technika segítségével. 2014 elején például nagy helyi „truváj” volt az akkor Vodafone, ma Alba Regia Sportcsarnok újbóli átadása és a helyi kosárcsapatnak a Körmend ellen vívott nyitómérkőzése. Ezen a technika segítségével a meccsen ücsörgők arcára is ráközelíthetünk – vagy akár kiszúrhatjuk magunkat a közönség soraiban - s így jó képet és hangulatot kaphatunk a város sportéletében ritka és emlékezetes mérkőzésről.
De vajon hogyan és meddig készülnek ezek a „fotók”? S társas magányban vagy egyénileg dolgozik-e a gömbpanorámafényképész?
- Kell egy téma természetesen. Belső térnél fontos a viszonylag mozgásmentes helyzet és egy kiegyenlítettebb legyen a fény. Ha nagyok az eltérések a megvilágításban - márpedig szinte mindig nagyok –, akkor be kell avatkozni. A fotózásnál a teret le kell fedni fényképekkel, egy igazított kamera+lencse segítségével. Az egyes képeket egy szoftverben némi „kézrátétellel" összefűzzük. Ahhoz kell a rutin, hogy már a felvételezéskor tudd, hol lehetnek illesztési és megvilágításbeli problémák. Az „összehegesztett” panorámát aztán átalakítjuk egy másik szoftverben „ehető” gömbpanorámává és kész.
Szóval ennyi lenne az egész? Na, ne már.
- A Döntés című kiállítás simán „horrorszámba” ment, napokig készül az elképesztő kontraszt miatt. Emberes panorámáknál a mozgás okozhat gondot, nagyon kell figyelni, hogy a helyváltoztató embereknél gyorsabban forogj. Ez így eléggé lélekölő feladat. Nyilván megtenné egy telefon is hozzá, de a 360szekesfehervar.hu esetében nincs gyenge, vagy rosszul illesztett panoráma és ez sok-sok idő és türelem terméke.
Nos, így már más a helyzet, s Laci a magányos farkasságra is ad választ:
- Ez egy kellemesen magányos műfaj, ha úgy tetszik. Én amúgy is képes vagyok összeszedni az összes ronda párnát egy templomban, vagy összesöpörni a téren, ha szükséges. Ez egyedül egyszerűbb, csak a táska és az állvány tud nagyon lenni, pedig cipekedni rühellek, de hát ez egy cuccos meló. Segítség leginkább a bejutásokhoz kell, néha a bürokrácia leküzdéséhez. Egyébként meg egyféle koncentrációs gyakorlat is, mert minden képre szükség van, utólag nem pótolható egy-egy kocka.
Kiss Laci jelenleg az Aba-Novák kiállításon és Pinke Miklós életműtárlatán dolgozik „gömbpanorámailag”, illetve vannak már lefotózott, de még összerakásra váró projektek is. Míg azok elkészülnek – és remélhetőleg a közeljövőben még sok-sok hasonló –, érdemes egyet-kettőt forogni a fehérvári gömbpanoráma univerzumban is.