Így nyaraltunk Fehérváron száz éve
Mindig izgalmas belegondolni, vajon elődeink hogyan töltötték a hosszú, forró nyarakat a Királyok városában? Egyáltalán: valóban hosszúak és forróak voltak azok a nyarak? Milyen programokat kínáltak akkor a városlakóknak és hol lehetett felüdülést találni, sétálni, szórakozni?
Utánanéztünk, milyen volt a vakáció Székesfehérváron, anno…
Az egyszerű városlakók vakációjáról vajmi keveset jegyzett fel a krónika, a prominensek üdüléséről viszont rendszeresen megemlékezett a helyi sajtó. 1911-ben Saára Gyula polgármester például már június elején három hét szabadságot vett ki és leutazott pihenni Balatonfüredre. Az érettségi osztályozó vizsgák a hónap elején még javában zajlottak, így a családok egyelőre nem utazhattak el, viszont hétvégenként a polgári lövöldében rendszeresen volt sétahangverseny, céllövészet és tekeverseny is, vasárnap délután pedig katonazenével szórakoztatták az arra sétálókat.
Hogy a gyümölcsszedés is folyt a maga ütemében, arról tanúskodik az alábbi hírecske a Fejérmegyei Naplóból: Makk Erzsébet 12 éves leányka hétfőn délután felment a kertjükben lévő cseresznyefára, hogy annak édes, piros gyümölcséből lakmározzék. A kisleány azonban nem volt elég óvatos, rálépett egy gyengébb ágra, amely letörött alatta s a kis Erzse olyan szerencsétlenül esett a földre, hogy bal lába kitörött.
Ami a kora nyári időjárást illette, nem voltak elégedettek fehérvári eleink. A korabeli beszámolók szerint „az időjárás folyton szertelenkedik, az éles hideg után most ismét nagy forróság.” A rendőrség viszont megelőző intézkedéseket foganatosított, ugyanis felszólították a nyaralásra készülődőket, hogy távollétüket a kapitányságon jelentsék be, s így a járőrök ellenőrizni tudták a leadott címeket, nem történik-e arrafelé valami skandallum.
Az első világháború már lezajlott, immár 1925-ben járunk, nézzük, hogyan telt a nyár városi elődeinknek? A Fejérmegyei Napló most sem tartja igazán fontosnak, hogy a vakációs sajátosságokról tudósítson, de legalább a zöldborsó kilójának árát közlik: 4000 korona. Ez már Zavaros Aladár polgármesteri korszaka, nyáron gyakorta rendeznek mulatságot egy-egy mesterség képviselői, így például a fehérvári nyomdászok, akik még egy budai dalárdát is meghívtak János-ünnepükre. A dalos események egyébként is divatosak voltak városunkban: a sóstói mulatóban például a Tóvárosi Földmíves Daloskör lépett fel, hogy szórakoztassa műsorával a közönséget. Aki szívesebben ment mozgófényképszínházba, az természetesen megtehette, 1925 nyarán ilyen darabokat játszottak a városi mozik: A hindu síremlék, Magdaléna két élete, Klu-Klux Klán.
A legjobb kikapcsolódást a felforrósodott városból persze az jelenthette, ha az embernek módja volt leruccanni a magyar tengerhez. Ennek érdekében a vasúttársaság sínautóbuszokat állított forgalomba, ezek elvitték az utasokat egészen Balatonszentgyörgyig – 29 főt voltak képesek szállítani és 65 kilométer per órás sebességgel száguldottak.
Székesfehérváron 1925-ben még nem volt strand, éppen akkoriban kezdték pedzegetni az emberek, hogy a rózsáskerti, kicsinek bizonyuló fürdőcske helyett immár jó lenne egy nagyobb létesítmény. Amerikából már hőhullámokról jöttek a hírek, miközben a fehérváriak csak a két városi kanálisban hűsíthették le magukat. Sőt, a helyi sajtó is beszámolt az ilyentájt tapasztalható rengeteg úszóruhás fürdőzőről. A Rózsáskertben a Városmajori -tó (mai csónakázótó) partjára homokos strandot vizualizált a lap tudósítója, megjegyezve, hogy szép és jó a közeli Velencei-tó is, de azt a fehérváriak 90 százaléka -széles körben igénybe vehető odajutási lehetőség híján – nem tudja igénybe venni.
Fotók forrása: Fortepan
