Új lehetőség a fehérvári középfokú közoktatásban: indul a Waldorf gimnáziuma
A városban eddig két intézményt (óvodát és általános iskolát) is fenntartó Székesfehérvári Waldorf Egyesület több hónapnyi munkát fektetett abba, hogy megvalósuljon a nagy álom és a Rudolf Steiner-féle pedagógiának itt is lehessen középfokú intézménye. A gimnáziumalapító munkacsoport és az egész közösség nagy öröme, hogy szeptembertől beülhetnek az első gimnazisták az iskola padjaiba.
A bevezetőben említett padok persze korántsem annyira jelképesek, mint egy hagyományos oktatási intézményben, a waldorfos iskolákban ugyanis akár a padlón fekve, matracokon is találkozhatunk a diákokkal, ha éppen a keleti kultúrákról tanulnak és az óra anyagába illesztve mondjuk a hangtálmeditációval ismerkednek a gyakorlatban…
Ha erről az alternatív oktatási módszerről beszélnek a családok, általában előkerül a mondat: „Az egész család élete megváltozott…” Miután e sorok írója is ilyen szülő, nagyon igaznak tartom ezt a mondást – korábban két gyermekem is állami oktatásban vett részt, a kicsivel így jó rálátásunk van arra, mit és hogyan lehet másképpen csinálni a Waldorf iskolában. Hogy hogyan vesz részt az egész család az iskola életében, milyenek, mennyire élőek és emlékezetesek a mi ünnepeink, hogyan dekoráljuk a tanév kezdete előtt közösen a gyerekek osztálytermeit és hogyan gyűlünk össze havonta egyszer csak mi, szülők egy kis közös csevegésre, egymásra hangolódásra, az aktuális feladatok megbeszélésére. Ezek olyannyira beépültek már a mindennapokba, hogy megmondom őszintén, nem is tudom másképpen elképzelni az iskolai életet. (Hasonló beszámolókat egyébként az iskola megújult honlapján is találhatunk…)
A miért kérdésre nagyon sokféle válasszal találkozhatunk. Van, aki meg akarja óvni a gyermekét a tömegkultúrától, a fogyasztásközpontú társadalmi szemlélettől, ezért választja ezt az iskolát. A mi sulinkban ugyanis az osztálytermi bútorokat is a #reuse, #recycle vonal ihlette, a tanári szekrényt, amely sok fiókjával jól elrejti a gyerekek munkáit, a kézimunkához szükséges gyapjút és fonalakat, de a napkezdetkor közösen főzött és elfogyasztott teát is, egy falusi hagyatékból szereztük. Ha felújítani, reparálni kell egy eszközt, általában valamelyik apuka megoldja, s a gyerekeket is maximálisan a kézi munkavégzés, a saját alkotás örömére irányítják a pedagógusok.
De vissza a gimnáziumhoz, amelyet a vírushelyzet alatt is igyekeztek népszerűsíteni a városban. Megkapó volt például az az augusztus eleji alkalom a Múzeum Caféban, amikor maguk a nyolcadik osztálytól búcsúzó fehérvári waldorfos diákok meséltek az érdeklődő gyerekeknek és szüleiknek arról, mit is kaptak ebben az iskolában az elmúlt nyolc év alatt. De minden szónál többet mondtak a külön asztalkára sorjáztatott füzetek, mind a diákok saját munkái. A Waldorf-iskolákban ugyanis nem készen kapják a tankönyvet a diákok, hanem a tanév alatt valamennyit maguk írják, rajzolják, szerkesztik meg. És a magunk írta történelemkönyvbe foglaltak igen erősen megtapadnak az emlékezetben…
Összeállt tehát a tanári kar, beiratkoztak a gyerekek és indul a tanév. Az első tanév a helyi Waldorf Gimnázium életében. Éppen ezért ez a szeptember egy kicsit különlegesebb lesz a városban. Hiszen mégis csak működni kezdett egy új gimnázium…
(A fotók a cikkben említett eseményen készültek, a szerző felvételei.)
Képek és videók
