Útkeresés Rékával, avagy hogyan találjuk meg magunkat három nap alatt
Székesfehérvári szerző könyve a néhány hete megjelent Három nap, három éjszaka. Írója, a kétlaki élettel Berlinhez és szülővárosához, Fehérvárhoz is kötődő Livits Réka jelenleg nemzetközi életmódprojekteket szervez, sokat utazik, és amikor nem, valamelyik regényes erdőn mélyén „van eltemetve” a projektek résztvevőivel, így nagy kérdés, hogy fér bele az életébe immár a második könyv (Úti élményeiről a nagyközönségnek először a Mezítlábas történetek c. kötetben mesélt), s mikor van ideje foglalkozni a továbbiakkal, mert hogy a Három nap... lényegében trilógia, egy Rékával azonos korú lány útkeresése. Ezt, ha egyébként el is felejtenénk olvasás közben, akkor is folyamatosan eszünkbe juttatná a történetbe szúrt megannyi felütés szerű utalás, amelyre az első kötetben egyelőre nem kapjuk meg a válaszokat – hiába, ez a trilógiaolvasók sorsa.
Livits Réka jól láttatja az értelmiségi szingliséggel vívódó, de saját élete fókuszába mégsem ezt helyező mai fiatal nők helyzetét: sokféle elvárásnak kellene megfelelni, de a főhősnő szíve mélyén érzi, ezek mégis kívül esnek a valódi önmegvalósítás érzékeny keretein. Az egyetemista hősnő, tudatosan kiszakítva magát a megszokottságból, egy önsegítő csoport tagjaként három napra kivonul a társadalomból. Nem éppen megszokott karrierrirány huszonéveseknél, de miért volna lehetetlen? A könyv vitathatatlanul filozofikus gondolatain túl talán éppen ezek Livits Réka történetszövésének fő erényei: nem süpped a korosztályára jellemző egzisztenciális önsajnálatba, és egy olyan független nő képét villantja fel, aki rengeteg belső kétséggel küszködik ugyan, a megoldásokat mégsem saját magán kívül próbálja kényszeresen megtalálni.
(Livits Réka: Három nap, három éjszaka, Underground Kiadó, szerzői magánkiadás, Bp., 2015.)
