Ferencz Jóska tizenötezerért – jön a fehérvári falvédő-kiállítás
Varga Magdolna Mária úgy negyedszázada kapott ajándékba egy kézzel hímzett falvédőt. A panelkonyhába nem illet, de mikor végre családi házuk lett, Magdi rögtön elővette és kitette a falra a kedvenceit. Mert hogy akkorra már szépen felduzzadt a házi falvédőkészlet, egy addig lappangó gyűjtőszenvedély hatására. A falvédőkből február 10-11-én pedig kiállítást is rendeznek a Megyei Művelődési Központban.
Ki korán kel, Aranyat lel.
Piros rózsa fehér szekfű tulipán. Ti tudjátok kit szeretek igazán.
Akik kedvelik a falvédőket, azok vagy a kézi hímzés, vagy a kép és szöveg sajátos kommunikációja miatt teszik. A falvédőknek valóban sajátos bája van, s a szimbolikájukról is hosszan lehetne értekezni. A köztudatban leginkább a paraszti kultúra elemeiként élnek, holott oda csak beszivárogtak, mégpedig a városi polgárság közvetítésével. A városi polgárasszonyokban fogalmazódott meg először az igény, hogy kellene a lakásba egy olyan praktikus és egyben díszítő tárgy, amely több funkciót is betölt: egyrészt megvédi a tisztaságot például a tűzhely, vagy a mosdóalkalmatosság körül, másrészt önkifejező eszközként megmutatja a háziak hitvallását is. Akár vallási, akár politikai, akár életvezetési tekintetben. A folklór időközben variálódott is, több szöveg is kerülhetett egy-egy, a piacon előrenyomtatva vásárolt textilkép köré.
Mikor egy mosolynak ezer könny a vége, nem kell a boldogság, csak a csöndes béke.
Magdinak is az tetszett meg, hogy minden falvédő egyedi, ráadásul mindegyiken találni helyesírási hibát. Hol csak vesszők maradnak el, de találkozni indokolatlan mássalhangzó-kettőzéssel, kisbetűvel írt tulajdonnevekkel és más, ma már megmosolyogtató eltéréssel. A falvédőket hímző asszonyok azonban a képi megformálásban tanulatlanként is maradandót tudtak alkotni, hiszen ma is sok háztartásban ott lógnak a falakon a dédmamától-nagymamától örökölt darabok, s a régi tárgyak gyűjtésében szerencsére nem nyilvánul meg a „nyelvtannácizmus”. A falvédők egyszerűen ettől (is) érdekesek. Leginkább pirosak, vagy kékek (mikor milyen pamutja volt otthon a háziasszonynak), de elvétve több színnel hímzetteket is találunk. Újabban a képzőművész Pittman Zsófia keze nyomán pedig kortárs, aktuálpolitikai szövegek és képek is megjelennek.
Ne tudja meg senki, miért nem alszom éjszakákon át, miért is őrzök ma is, egy szál rózsát.
Magdi az interkulturális szimbolikát is említi. Van neki holland fapapucsos lányból és kozák öltözékű fiúból álló szerelmi jelenete is falvédőn. Sok darabot már úgy kapott, ismerősei előtt sem titok az amúgy kulturális vonalon dolgozó Magdi szenvedélye. Ő is ebben nőtt fel, a falun kovács nagypapája körül sürgölődő asszonynép bizony mind hímzett.
- Manapság úgy 4-10 ezer forintért lehet hozzájutni egy-egy darabhoz. Egyszer egy Ferencz Jóskás falvédőt kínáltak, de sokalltam érte a tizenötezer forintot. Kinéztük az internetről és megkértem a magyaralmási hímzőköri asszonyokat, akik elkészítették, csodás lett.
Gombát főztem ebédre, A hét törpe kedvére.
Sütni főzni nem nehéz, Ha van hozzá elég pénz.
Magdinak manapság már hatvanon felüli falvédő-gyűjteménye van, ezekből állítanak ki február 10-11-én, kétnapos kiállítás keretében a Megyei Művelődési Központban. A gyűjteménygazda tulajdonképpen otthon, a házukban is egyfolytában tárlatot rendez, hol emezt, hol amazt a falvédőt variálja ugyanis a készletéből a konyhában, a fürdőszobában, de még az otthoni szemetes felett is lóg egy igazán odaillő darab. A pirossal varrt harangozó bácsi mellett mi is lehetne más a felirat: „Itt a szemetes!”
(A vastagon szedett falvédőszövegeknél megőriztük az eredeti helyesírást. A fotókon szereplő darabok Varga Mária gyűjteményéből valók.)
Képek és videók
