Tágasabb és csalogatóbb, de ugyanolyan családias az új Árpikép Galéria
Vírushelyzet ide, vagy oda, a helyi közösség kultúraszeretete töretlen: az utolsó nyári pénteken két kulturális megnyitón is bőven voltak emberek a városban. Az Öreghegyen a karanténhelyzetre is reflektáló műveket állítottak ki, míg a történelmi belvárosban a hajdani pici helyiségből végre tágas „komplexumba” költözött át a Kovács Árpád festőművész műveit felvonultató galéria.
Az Árpikép Galéria különleges helye a belvárosnak. Ideális helyszínen volt eddig is az Óramúzeum tőszomszédságában, a szenteket felvonultató órajáték mellett, egyetlen dologra panaszkodhattak igazán az alapítói: hogy igen kicsi az alapterület, s így az igen termékeny művész-tanár, Kovács Árpád műveinek csak egy szűkebb keresztmetszete fér el a falakon. Az alkotó felesége, múzsája, az író Sohonyai Edit ettől függetlenül mégis meg tudta teremteni azt a miliőt, amely kellemes sajátja egy alkotás-vásárló találkozásnak. Főképp a sok beszélgetéssel, a művészet mellett ugyanis sok esetben innen erednek Edit megfigyelésen alapuló kis életsztorijai, amiket olykor szintén olvashatunk a galéria általa kezelt közösségi oldalán.
Augusztus utolsó péntekén aztán egy más típusú Árpikép galéria megnyitójára invitálta a házaspár az érdeklődőket: kibővült helyen várják ezentúl a vendégeket, a korábbi piciny galéria ugyanis a Kossuth udvar belseje felé bővült, a sokáig üresen álló sarokhelyiségeket is megkapta, azzal egybenyitották az addigi picike szobát, s most egy valóban bejárható, több helyiséges térré változott a galéria. Olyanná, amely már méltó a városról sok képet, pillanatnyi hangulatot megfestő művészhez.
Az említett délutánon szó szerint megtelt a galéria előtti tér az Órajátéknál. Egyrészt nyilván a városszerte kedvelt Kovács hírére jöttek, másrészt óhatatlanul ott volt a levegőben, milyen kevés lehetőség adódik mostanában egy ilyen jellegű kulturális esemény megélésére, ezért érthetően sokan szerették volna ebből kivenni a részüket. Maga a művész a galériaavató elején egyszerű és keresetlen szavakkal mondott sokat az idevágó érzéseiről, arról a megelőző folyamatról, ami végül a megnyitóhoz vezetett. Cser-Palkovics András polgármester pedig arról beszélt, milyen sokat adhat ezekben az időkben a művészet: ő maga például, a feleségével együtt Kovács Árpád festészetének lelkes támogatója, több Kovács-képet is őriznek és sokszor állnak meg előtte, élvezve az alkotó stílusát és ecsetkezelését.
Hozzáteszem, a galériaavató tényleg hangulatos lett: meghívták ugyanis a városi-közéleti témákkal is szívesen foglalkozó Sohonyai Edit egyik riportalanyát, a Liszt Ferenc utcában rendszeresen zenélő Cseszárik Lászlót, aki remek zenei aláfestést adott az eseménynek: például erdélyi népdalt énekelt reggae ritmusban.
Odabent pedig láthatóak a képek. Fehérvár fényei, lépcsői, terei – megannyi festményen. Mindenkit szeretettel vár Fehérvár régi és egyben legújabb galériája.
Fotók: A szerző felvételei
