Mit csinálnak nyáron a fehérvári kenguruk?
A címbeli kérdésen túl régóta piszkálta már a fantáziámat a többi is: tudnak-e úszni a fehérvári kenguruk és ezen kívül belefér-e három gombóc fagylalt a hasukon lévő erszényükbe, valamint ha nem ugrálva közlekednek a városi utcákon, akkor hogyan? Mondjuk rollerrel? Vagy netán tömegközlekednek? Végül ezen kérdésekre nem kerestem a válaszokat mégsem. Azokra viszont, hogy hogyan lett két fehérvári lakosból örökös kenguru és hogyan várják szezonkezdő kenguruságukat - nos, ezekre nagyon is!
Fotó: Kiss László
Fehérvár két hivatásos kengurujával stílszerűen munkahelyükön, az Alba Regia Sportcsarnokban találkoztam. Formaruhájukat ugyan az interjú alatt nem viselték, de igazoltan nem: barátok közt is 32 fok volt aznap. És ők általában tényleg barátok között vannak, „nagykengurut” , azaz polgári nevén Ugrit ugyanis Ács Attila alakítja, méghozzá már 22(!) éve, márpedig őt a Coco-Loco zenekar énekeseként, de korábbi néptáncos-színjátszós életéből is sokan ismerik a városban. „Kiskenguru” azaz Zsebi megtestesítője pedig egy okos tekintetű zsenge-nyurga kiskamasz, az Arami Pulutyka tánccsoport egyik tagja, a 12 esztendős Gergely Emma. Hogy ne beszéljünk tovább rébuszokban, ők ketten az Alba Fehérvár Kosárlabda Csapat kék plüssjelmezbe bújt kabalafigurái, akik minden hazai meccset végigbuzdítanak, mókáznak a csapattal és lelkesítik a szurkolókat is.
A kenguruélet néha nem fenékig tejföl. (Még ha hőseink történetesen szeretik is a tejtermékeket…) A testszerte vaskosan kitömött jelmezből Emma arca még csak-csak szabadon van, de Attila gyakorlatilag inkognitóban kenguruskodik. Ő 1995-ben, a rájátszásban kezdte Ugri-életét, gyakorlatilag Magyarország első élőszereplős csapat-kabalájaként. Az akkor a Reflex Rádióban műsort vezető Cziczó Attila rendező beszélgetett egy ízben a kosárlabdáról Posch Edével, így került szóba, hogy kellene egy kabalaállat, s hogy a sok ugrással tarkított sporthoz természetesen nem a teknősbéka lenne a legjobb választás... Ács Attila akkoriban éppen a Cziczó-vezette Effekt Színház egyik oszlopos tagja volt – de ő sem gondolta volna, hogy a jó bulinak ígérkező jelmezes ugrándozásból több, mint 20 évre lesz kék főhős…
Emma a 2013-as bajnokcsapat mellett lett feles kabalaállat. Azért feles, mert az ő jelmeze hátán ez a tört szám áll, míg nagyobb pajtásáén az 1-es szám. Ketten azonban nem másfelet, hanem igazi kettes csapatot alkotnak a pálya szélén, s ha lehet, ki nem hagynának egyetlen hazai meccset sem. Legalábbis Emma, aki büszkén jelenti ki, neki mindig van kedve kenguruskodni az iskola és a néptánc mellett is – mert bár Attila is rajongója a fehérvári sportsikereknek, kétgyermekes apukaként feltételezhetően néha lenne jobb dolga is hétvégenként, mint kékben pattogni. Ettől eltekintve igen ritkán fordul elő, hogy nem tudja kenguruként buzdítani a helyi kosarasokat – gyakorlatilag kétszer volt komoly távolléti indoka. 1998-ban, éppen az első bajnoki szakaszban a Vörösmarty Színházban játszott a Dzsungel könyvében, s az előadás idejére eső döntő mérkőzést a takarásban egy kisrádión hallgatva majd szétfeszült, úgy szurkolt a fehérváriaknak. 2010-ben pedig kisfia, Dani éppen a Fehérváron rendezett magyar kupadöntő előtti napok egyikén jött a világra, s mint az apuka nevetve visszaemlékszik, nem hogy tisztességesen ugrálni nem tudott a pálya szélén az előző órák kórházi izgalma és kialvatlansága miatt, de gyakorlatilag ébren maradni sem: majdhogynem mélyalvásban támasztotta a meccs lefújásáig a palánkot. Ezeket leszámítva szezononként 35-40 alkalommal igazi kengurui nagyságban helyt állnak, buzdítanak és édességet dobálnak, a csapat és a szurkolók örömére. Meccs közbeni reakcióik, az incselkedések, felugrások, pacsik, körtáncolások s egyéb játékok spontán örömmozdulatok részükről – na, de ezt is várják a kosárfanok az igazi kenguruktól.
A fehérvári erszényesek már nagyon készülnek a 2017-es szezonkezdésre. Mint kiderült, annyira örökmozgó típusúak, hogy még a jelmez nélkül róluk készült portréképről is képesek eltűnni – szó szerint ez történt, a képeket tartalmazó kártyát ugyanis örökre elnyelte valami technikai fekete lyuk. Akárhogy is – a hazai kenguruk szeptember legvégén ismét kékbe bújnak, de a fültől-fülig érő vigyort nem is kell gyakorolniuk.
Az a kenguruság alapfeltétele, s mint ilyen, náluk zsigeri.
