Egy éve főznek rászorulóknak
Március elején egyéves lett a Fehérvári Heti Betevő. A makói és budapesti csoportok után nem sokkal létrejött fehérvári csoportot fiatalok, civilek hívták életre, s már kezdettől sokan csatlakoztak hozzájuk. A cél egy év után is ugyanaz: rászorulóknak, hajléktalanoknak, szegény családoknak meleg, éttermi minőségű ebédet juttatni, a városban fellelhető perselyekben gyűlő adományokból. A betevősök a befolyt, bedobált összegeket az ügy mellé jó szándékkal, segítőkészséggel odaállt éttermeknek, konyháknak adják tovább, azok pedig vállalják, hogy az esetleges profitszemléletet félre téve, anyagárban elkészítik az ebédet. Általában laktató húsos egytálétel kerül ilyenkor a műanyag tányérokba – akik elfogyasztják, mindig dicsérik. Kialakult közösség, rászorult réteg látogatja az ételosztásokat, amelyen a betevősök jókora mennyiségű civil ételadományt is szét tudnak osztani, a lakossági, helyszínen gyűlő lakossági adományoknak köszönhetően.
Egy év után a csapat megerősödött a gondolatban, hogy a munka nem állhat meg, sőt, a támogatottak köre akkora, hogy még intenzívebb segítségnyújtást is igényelne – ezért márciustól már nem az eredetileg kitűzött három, hanem kéthetenként vasárnap állnak a betevős önkéntesek az alkalomra rögtönzött „szabadtéri étterem” asztalainál. Március 6-án délben azonban ezúttal nem a megszokott helyen, a Rózsaligetben, hanem kivételesen az Ady Endre utcai Szent István Mezőgazdasági Szakközépiskola hátsó udvarán lesz az osztás, és ide várják a lakossági gyümölcs-és süteményfelajánlásokat is, aznap 10-12 óra között. Ennek megszokott rendje alakult ki az elmúlt egy év alatt, átlagosan 30-50 ember szánja rá vasárnap délelőttjét, hogy süssön és vigyen egy tálca süteményt, vagy egy zacskó almát-banánt. A finomságok aztán kiporciózva, zacskókba rendezve jutnak tovább az emberekhez.
A Heti Betevő stábja gyakran gondolkozik a „hogyan tovább?”-on. Észlelik, látják, hogy a támogatottak kezét még nem lehet elengedni. A városban több, mint 30 szolgáltatásnál, boltban lehet találkozni sárga címkés, vidám ábrázatú figurával ellátott befőttesüvegeikkel, melyen csak egyetlen egyszerű kérdést tesznek fel: „Rászorulóknak főzünk, beszállsz?” Ők látják, tapasztalják, hogy a rászorulók köre hónapról-hónapra állandó, a helyszínre szállított 150-170 adag étel mindig elfogy. Ők látják az ételosztásra érkező babakocsis gyerekeket, a szelet csokit, egy szem almát is csillogó szemmel fogadó hajléktalan férfiakat, a város mellől, egy kis faluból öt gyermekkel az ételosztásra bebuszozó anyát, a rokkantjárművel nehezen, de odakerekező idős asszonyt. Látják, hogy az az egy adag rizses hús, vagy csirkecomb egyeseknél a hétvége túlélését is jelentheti, hiszen az otthoni hűtőből már napokkal korábban elfogyott minden. És mások is látják ezt: mostanára önkéntesek láncolata dolgozik a szűkebben vett stáb mögött, van köztük pedagógus, rokkantnyugdíjas, szállodavezető, önkormányzati munkatárs, művész, vagy éppen háztartásbeli anya is. Támogatást egyébként önkéntes munka formájában is szívesen fogadnak, hiszen így többfelé oszlik az immár gyakoribb, kéthetenkénti alkalom, s mind többen tapasztalhatják meg, hogy adni jó. Mert így alakul ki az egy tál ebédek mentén egy erős segítő közösség is.
