Hársfavirágzáskor
Igen, én is szívesen sétáltam el a Zichy-liget négy hársfája alatt, virágzáskor. Bódulat, szerelem, megnyugvás, ez a hársfa virága. Igen tudom, már csak kettő van. És azt is tudom, hogy a kedvenc vérbükk fám is kivágásra került a Hermann Ottó téren.
Nemrég költözött Fehérvárra egy ismerősöm, aki két hét biciklizés, buszozás után közölte, hogy Fehérvár csodaszép. Nekünk, akik itt lakunk, nem feltétlenül tűnik fel, de ő azt vette észre, hogy itt rengeteg fa van.
A csodaszépséget pedig hosszan kezdte mesélni. Mennyi fa van a városban, milyen szép a Géza utcai dupla juharsor, aztán ott a Kórház előtt az a nagy liget, de bekanyarodott a Gyümölcs utcába, amiről kastély előtti allékra asszociált, vett egy sárgadinnyét a zöldségesnél, ha már gyümölcs, majd továbbsétált vele, látott gömbkőriseket, gesztenyefákat, csodás szilfákat, nyírfákat, vérszilvát, mind virágzásban.
Akkor elhatározta, hogy mostantól gyalog közlekedik, és felméri a faállományt. Később tesztelte, hogy ha kinéz bármely ablakon, lát-e fákat. Aztán azt játszotta, hogy randomsétán minden tizedik fát feljegyezte. Egy hét múlva pedig egy galériát mutatott a telefonján, immár a legformásabb fákat vette célba. Megtalálta a Pozsonyi úti Spar melletti ismeretlen fácskát, aminél gömbölyűbb, szabályosabb lombkoronát még nem láttam, és felfedezte a Skála előtt egyszem magában álló, mediterrán derűt árasztó birsalmafát. Hozott a Huba utcában lévő eperfák összefonódásáról egy közeli képet, és hozott a Várkörúti japán cseresznyesorról egy idilli perspektivikus fotót, de a kedvencem mégis az lett, ahol a Romkert bejárata előtti tulipánfát és a mellette szorosan álló, egymással hosszú évek óta szimbiózisban élő tiszafát hanyattfekve, alulról fotózta a délelőtti napsütésben. Szikrázóan fehér, íbiszfehér virágok vannak képen, szigorú, mélyzöld, tűszerű levelek között.
Eddig is szerettem a fákat.
Szerző: Hegedűs Ágota
Képek és videók
