Varga Magdus bőrtáskái
Online tárlaton mutatja be remekeit a fehérvári kézműves
Mára a művészet is bátran a netre költözött, és bizony nincs ez mással a kézművesekkel sem, termékeiket, alkotásaikat jelenleg csak a virtuális térben tudják megmutatni a nagyközönségnek. Mivel nagy idők nagy megoldásokat kívánnak, Varga Mária Magdolna is a VOKE Vörösmarty Mihály Művelődési Ház és Könyvtár weboldalára „költözött”, ott valósult meg legutóbbi önálló kiállítása.
Kép forrása: Facebook - Varga Mária Magdolna (jobbra) Csiszárné Máhler Mónikával, az Aranybulla Könyvtár vezetőjével
A Kézműves, nagybetűvel. Ha Székesfehérvár viszonylatában erre a fogalomra gondolunk, Varga Mária Magdolna neve biztosan sokaknak ide kapcsolódik. Magdi ugyanis valóban „kézember”, a szó szoros értelmében: az elmúlt évtizedek mindig valami kézzel készíthető mű, termék, dolog közelében találták. Harminchat évig tette a dolgát a Szabadművelődés házában, felnőttek és gyerekek mellett, igen sokaknak mutatta meg a különböző mesterségek fogásait, adott kedvet, indíttatást másoknak a kosárfonás, szövés, vagy éppen a bőrözés megpróbálásához, gyakorlásához.
Ő maga a szövéssel indított, az volt az első mesterség-szerelem. Nem csak a fogásokat tanulta ki, hanem egy idő után azt is, hogyan taníthatja meg azokat másoknak is, így lett a képzés elvégzése után oktató. Meséli, hogy pár év után, mikor érezte, hogy a lelkesedés kicsit alább hagy benne, mindenféle mást is kipróbált és gyakorolt, ráadásul a közművelődési intézményben örültek is, hogy van valaki, aki lényegében minden mesterséghez „hozzá tud szagolni”, át tudja adni azt másoknak. Magdi, személyiségéből adódóan a csöndes, szemlélődő, megfigyelő típusú tanító, aki kis félmosolyával inkább kíséri és támogatja a kezdőket, sosem utasítja, vagy egyengeti. Megnyugtató, segítő habitusa pedig kifejezetten elősegíti, hogy azok, akik most kezdenek ismerkedni egy-egy mesterség alapjaival, már az elején megkapják ahhoz a kellő lendületet és bátorságot. Így lett Magdi a sógyurmázás, batikolás, csuhézás avatott művelője is, ám mára eldőlt, hogy a végső út a talán legtermészetesebb alapanyagot, a bőrt jelenti számára.
Az elmúlt években volt már több közös kiállítása, egy önálló pedig a helyi Aranybulla könyvtárban is – utóbbi intézmény egyébként szintén rendezett online tárlatot a fehérvári kézművesek számára. Mint Magdi meséli, a mostani, VOKE-beli tárlat egyébként nem is volt különösebben betervezve. Miután ő jelenleg együttműködik az intézménnyel (pályázatoknál, kézműves foglalkozásoknál Fehérvárcsurgón, valamint Magyaralmáson az iskolában), ám a vírushelyzet miatt mindezen tevékenységek szünetelnek, a kapcsolat a művelődési ház vezetőjével, Molnárné Gyöngyivel szoros, ő szólt, mit szólna Magdi egy online kiállításhoz.
-Ez az anyag egyfajta keresztmetszet -meséli a Teleélettel blognak -, van egy-két új darab is, amelyek a karantén alatt készültek: például a bordó táska, a fekete tegez és az alkarvédő.
Magdi egyébként otthon dolgozik, a műhelye általában a konyha, nyáron a terasz. Mint mondja, szeret egyedül dolgozni, de talán még jobban megy a munka, ha a szakköri tagokkal munkálkodhat együtt.
-Sípos Tamás a vezetőnk, ő profi a bőrös szakmában. A munkának igazából akkor tudok nekiállni, ha tudom, kinek lesz az elkészült darab. Azonban „csak úgy” nem állok neki, hogy majd csak megveszi valaki. Nekem tudnom kell, kinek készítem, ki fogja használni. Nem csak a táskáknál, mert így készítettem pl. mackókat is.
Kérdésemre, mennyiben befolyásolja az alkotóerőt a jelenlegi helyzet, a változó szóval felel.
-A tavalyi karantén végére eléggé magam alatt voltam. Gyakorlatilag három hónapig nem mozdultak ki, a végére már semmihez sem volt kedvem. Néha egész nap csak bambán néztem bele a nagyvilágba. Most sem igazán jobb, de próbálom magam tudatosan rávenni, hogy minden nap kell csinálni valamit. Igyekszem új dolgokat is kitalálni és kísérletezni.
Marhabőrrel dolgozik, a szerszámokat jó pár éve vette a Vaterán. meséli, hogy bőrvarró csikót szeretett volna, de aztán máshogy alakult: valaki felszámolta a bőrös műhelyét és így gyakorlatilag minden szükséges szerszámhoz hozzá tudott jutni. Igazából magányos alkotó, egyedül tervez, illetve időnként Sípos Tamás segítségével, a csont kiegészítőket pedig Legeza József készíti el. Nincs varrógéphasználat, minden munkafázis valóban Magdi két keze alól kerül ki – pedig a vaskos, karakán marhabőr igencsak megdolgoztatja az ujjakat.
Ám ha végig nézzük Magdi gyönyörű tárgyait a VOKE weboldalán, láthatjuk, nincs legyőzhetetlen akadály.
Képek és videók
