Hogyan védjünk ki sötét varázslatokat?
Boszorkányosan érdekes előadássorozatot szervezett a Szent István Király Múzeum
A SZIKM nyári előadássorozatát a sötét varázslatok kivédésének szenteli, július és augusztus hónapokban összesen 6 pénteken át követhetjük az indoeurópai kultúrkör legérdekesebb történeteit, eseteit és sajátosságait a témában, az intézmény jeles munkatársainak előadásából. A bajkáli sámánizmust, majd a kora újkori babonákat bemutató előadások után harmadikként Szima Viktória estjére mentem el. Tagadhatatlan, a Boszorkányok márpedig vannak? cím is vonzó volt, de sokat nyomott a latba az előadó ismert stílusa is, Viktória ugyanis mindig humorral, gördülékenyen beszél, s jókora ismeretanyag, impozáns felkészültség van mögöttek
Kép forrása: google.com
A hazai boszorkányperek az európaiak után időben lemaradtak ugyan, de nem kevésbé izgalmasak. Érdekes, hogy a boszorkányokat nem is a középkor óta citálták bíróság, döntőbíró elé, hanem csak a 16-17. századtól, Magyarországon pedig csak a 18. század elejére datálhatóak ezek az eljárások. Innentől kapott egyébként egyértelműen negatív színezetet a később boszorkánysággal is megvádolt javasasszonyok, bábák, füvesasszonyok megítélése – míg napjainkig aztán sokat szelídült ez a megítélés, a „boszorkányszakma” művelőire az utókor már sokkal elnézőbben tekint.
Többféle boszorkány van – sorolta Viktória a jellegzetességeket. Például, jogy a boszorkányok nem halandóak, ráadásul haláluk előtt kötelezően át kell adniuk valakinek a tudásukat, amely nem szállhat velük sírba. Könyves Kálmán királyunk próbált gátat vetni a népharagnak elhíresült kijelentésével, amely eredetiben az előadás címéhez is ürügyül szolgált. Ám a jogi kiskaput meghagyta ő is: jeles uralkodónk ugyanis csak a vérszopó strigák létezését tagadta, míg az egyéb boszorkányságokat igenis elítélte.
Érdekes helyzeteket kreált a boszorkányság leleplezése is, azaz: mi alapján sütötték rá valakire ezt a státuszt? Igen sok, anyajeggyel született szegény nyomorult vált az alkalmi ítélőszék céltáblájává, majd sajnálatos módon a lángok martalékává is, ha úgy alakult. A próbák listája igen változatos: nyomhatták az állítólagos boszorkányt a víz alá, ki kellett állnia az imapróbát, amikor hiba és megakadás nélkül kellett elmondani a Miatyánkot, de akár szúrkálásos módszerrel, vagy a gonosz lélek kiűzésének kísérletével is kutatták eleink egymásban a boszorkányt. Európa-szerte úgy 36-64 ezer közé tehető azon esetek száma, amelyekben halállal végződött a boszorkányüldözés, Magyarországon 449 bizonyított esetről tudunk. A leghíresebb hazai eset a szegedi boszorkányper volt, amelynek során 6 férfit és 6 nőt égettek meg a szegediek egy része által ma is babonás félelemmel elkerült ún. Boszorkány-szigeten.
Még jobban közelítve a térben: a mi Fejér megyénkben is volt öt lejegyzett eset, azaz öt perről maradtak fent írásos dokumentumok, mert vélelmezhető, hogy a Bach-korszak iratanyagának egy része sajnálatos módon megsemmisült. Az első ilyen pert Székesfehérváron, a megyeházán folytatták le, 1723. február 8-án, Veszprém megyei vádlottak ellen: Ravasz Istvánné Horváth Örzsik volt vádolva azzal, hogy boszorkánytársával, Nagy jánosnéval közösen boszorkányságra tanítottak egy fiatal lányt, Luthor Katát. Az utolsó ilyen per a megyében 1746. november 9-én zajlott egy sárbogárdi bábaasszony ellen.
Meglepő, de boszorkányos találkahelyek is voltak a megyében a néphit szerint: Mányon a néprege szerint az erdő végi nagy ároknál gyülekeztek a megfelelő időpontban a gonosz lelkek. Füle pedig az a megyei falunk, amelyet úgy egészében vontak boszorkányvád alá 1646 decemberében: az erre vonuló császári hadak egyik, a faluba beszállásolt tisztje ugyanis azzal állt bosszút a szerinte nem megfelelő ellátásért, hogy megvádolta a helyieket: betegségét, rosszullétét bűbájolásnak, boszorkánytevékenységnek köszönheti. A katona négy évig pereskedett a füleiekkel, akik végül csak felszabadultak a vádak alól.
1768-ban egy Mária Terézia által alkotott rendelet vetett véget az őrületnek – de ettől függetlenül magyar lakta területen, a Felvidéken 1777-ben még lefolytattak egy elítéléssel és kivégzéssel járó eljárást, a legutolsót.
Hasonló érdekességekről lesz szó a sorozat további eseményein, érdemes nyomon követni. Július 30-án 18 órai kezdettel az Országzászló téri múzeumépületben a varázslatok hagyományos eszközeiről lesz szó Varró Ágnes néprajzkutató előadásában, augusztus 6-án Szima Viktória nyújt betekintést a bájital-tan rejtelmeibe, a patikusság kutatójaként, míg a sorozat záródarabja augusztus 13-án az átkokról és a rontó imákról szól majd a sötét varázslások kivédésének ókori módszerei mellett. Az előadók ekkor Kiss Alexandra régész-múzeológus, és Agócs Nándor történész-múzeológus lesznek.
