Enni adok, enni kapok – városi szeretetdobozok, szükség esetére
A hajléktalan emberek jól ismerik a Jézus szíve templomnál elhelyezett közterületi élelmiszer-adománydobozt. A környéken lakók kezdeményezésére néhány napja egy hasonló célút szereltek fel a Tolnai utca 10. számú panelház egyik falára, a családsegítő központ közvetlen szomszédságában. Az Enni adok-enni kapok ládikó az országban a tizenharmadik, de a kezdeményezők nem babonásak.
Szombat reggel fél 9, kedélytelen hideg van a panelházak oldalában. Néhányan toporognak az épületnél, egymást biztatják, valaki elmeséli, hogy előző este tűz volt náluk, még a biztosítót is intéznie kell. Most mégis itt van, hátha tud segíteni az élelmiszeres adománydoboz felszerelése körül. Mindannyian segíteni jöttek.
Befut a Re-Formáló Egyesület három alapítója. A budapesti, 22. kerületi csapat, egy könyvelő-informatikus házaspár, Margit és Zoli, valamint matektanár jó barátjuk, Kornélia nem mostanában, s nem az adománydobozos akcióval kezdték a jótékonykodást. A magánidejükből, a magánpénzükből, a magánlelkesedésükből csinálják, a megmaradt élelmiszert a rendelkezésükre bocsájtó üzletek aktív közreműködésével – és talán kicsit azért is, hogy bizonyíthassák, nincs igazuk a kerületi politikusoknak, mikor azzal érvelnek, a 22. kerületben nincs szükség ilyen adományos akciókra, mert nincsenek szegények. Bár utóbbit nem ők, hanem sajnos az élet igazolja.
A 13. dobozt a Tolnai utca 18-22. társasház igen aktív közösségi munkát végző képviselője, Lehelné Eszter kérte, miután felvette a kapcsolatot a budafokiakkal. Ez azután történt, hogy a társasház ügyeinek intézése közben szörfölgetett a neten és rátalált a doboz fotójára, meg a szervező egyesületre. Mint mondja, sokat levelez, de még sosem fordult elő, hogy valaki egy percen belül visszaírt volna. Smudláné Fazekas Margit viszont azonnal válaszolt, hogy pár nap és hozzák Fehérvárra a dobozt amit egyébként ők készítenek, szigetelnek és mindenhol ők is szerelnek fel. Sőt, ők felügyelik hétről-hétre, nehogy valamelyik tönkremenjen. Egy éve vannak dobozaik az országban, egyszer részegen randalírozó fiatalok lerugdosták az egyiket, de szándékos rongálással még nem találkoztak.
A dobozból ételt kivevő rászorulóval annál inkább.
- Rá is írtuk belülre is, hogy azt szeretnénk, legfeljebb három ételféleséget vegyen ki valaki egyszerre, hogy minél több emberen segíthessen a doboz. Olyan is volt, hogy valakinek a hó végén nem maradt pénze kenyérre, napokig az egyik dobozból evett, aztán mikor pénze lett, ő maga hozott két konzervet és visszatette. Eddig csak jó tapasztalatunk van – mesélte Margit. Közben Zoli az egyik Tolnai utcai lakó hathatós közreműködésével végre felfúrja a dobozt a lakótelepiek falára. Mégis jobban, szebben mutat itt, mint a nagy, rácsos kukatárolón, ahova eredetileg gondolták volna a helybeliek. Sokan ugyanis már ismerik a hajléktalanok mozgását, és tiszta nejlonban a szemetesekre helyezik el az ételadományt. Az ételes adománydoboz ennél emberibb, higiénikusabb megoldás.
A polcokra felkerülnek az első kis csomagok, zacskó zsemle, maradék szalámi, gyümölcs, konzervek. Aznap estére ki is ürült, aztán másnap és harmadnap is. Most már csak az adakozó, segítőkész lakókon és a szabályokat még nehéz körülmények között is betartó rászorulókon múlik, szerencsét hoz-e egy fehérvári panelház falán a 13. számú szeretetdoboz.
