Pély Barna nevét, arcát vagy jellegzetes énekhangját az országban szinte mindenki ismeri. Képernyőn először 1998-ban tűnt fel, amikor megnyerte a TV2 Kifutó című tehet­ség­kutató műsorát. 1999-től énekel, gitározik a United együttesben. 2000-ben a Magyar Rádió által megrendezett dzsessz-ének versenyen 2. lett, később a Megasztár tehetségkutató-verseny zsűrijében tűnt fel. A Kodolányi János Főiskola Művészeti Tanszékének tanára. A United mellett számos formáció oszlopos tagja.

Székesfehérvárról elsősorban a rengeteg hang, és a sok zenei tehetség jut eszembe, hiszen itt tanítok 2000 óta. Először a Lauschmann Gyula Szakközépiskolában, aztán a Kodolányi jazz tanszékén, így rengeteg, elsősorban zenéhez köthető élményem van. Lételemem a nyüzsgés, a zene, a ritmus, vagyis az élet lüktetése. Ahogy bejövünk sétálni a Belvárosba, vagy beülünk meginni egy sört – vagyis ez a kép óhatatlanul összekapcsolódik bennem a baráti beszélgetésekkel, melyek alapvetően meghatározzák az ember életét. Az itte­ni Belvárosnak van egy sajátos fílingje, amolyan igazi békebeli hangulata… Hogy mitől? Számtalan kis eldugott tér, különleges építészeti megoldás, szemet gyönyörködtető alkotás van itt, ami minden alkalommal új arcát mutatja, vagy talán inkább az építők gondolatmenete volt zseniális annak idején, amely már akkor meghatározta a kialakuló város hangulatát. Polgári, nyugodt érzés, amelytől a ma – zaklatottan élő – embere is fel tud töltődni.

Számomra az élet mozgás és ritmus. Ha egy beszélgetésnek, egy képnek vagy egy városnak jó a ritmusa, az az életet jelenti számomra. Minden városnak vannak olyan pillanatai, helyei, amelyek egy balladához, vagy akár egy vidám, élettel teli számhoz hasonlítanak. Kevesen tudják, de számos United dalt írtam Székesfehérváron. Keresem az olyan helyzeteket, pillanatokat, amikor csak nézelődöm. Látszatra úgy tűnik, mintha nem csinálnék semmit, csak figyelek, de igazából ezek azok az elmélyült időszakok, melyek segítenek a dalszerzésben. Számtalanszor előfordult már, hogy leültem egy padra és csak úgy végigfuttattam a kezem a húrokon és azonnal megszületett egy melódia. Ezt teszi velem ez a város! (nevet) Legújabb dalunkhoz is itt, a Belvárosban forgattunk klippet, éppen a napokban fejeztük be a munkálatokat. Szerencsémre, itt olyan emberek vettek és vesznek körül, akiket szeretek. A tanszéken megkapom a kellő szabadságot, és nagyon jó, hogy tehetsége­sek a gye­re­kek. Minden évben az egyik fehérvári klubban gyűlünk össze a Kodolányis diákokkal, hogy megtartsuk az év végi koncertünket. Szeretem hallgatni őket, és hihetetlen élmény látni azt, hogy előttem nőnek fel emberileg és művészileg is… és ehhez én is hozzátehetek egy szeletet … s ez az érzés nagy energiákat mozgat meg bennem.

Sok mindent csinálok a zenélésen belül: zeneszerző va­gyok, gitáros, hangszerelő és énekes dalszerző. Tanuló és tanító. A művészeti ágak közül a zene a leggyorsabban kommunikáló műfaj, mert három perc alatt megtörténhet a csoda: a művészben vagy a jelen lévő emberekben – jobb esetben mindkettőben egyszerre. A világban sajátságos energiavonalak léteznek. Én olyan vagyok, mint egy médium, vagyis érzékelem ezeket az erővonalakat, az ener­gi­át beengedem magamba, gyorsan ráhangolódok, felerősítem, és kiadom magamból. Ez egy adottság. Nem vagyok olyan invenciózus, hogy én szülöm az energiát, inkább csak átengedem magamon a meglévőt. És a közönséget lehet hangolni. Van, amikor az éppen akkor jelen lévő embereket kicsit nehezebb, mert nem annyira érzékenyek, de vannak olyan alap gesztusok, mondatok, amelyek segít­ségével minden lelket és fület ki lehet nyitni. Hacsak résnyire, néha már az is jó. Mint ahogy beszélgetés közben is megtörténik néha… ha rátalálunk egy közös témára, ami mindkettőnket érdekel, akkor hamar kinyílunk, és jól tudjuk érezni magunkat együtt, és egyszer csak megvalósul a csoda. Mint ahogy történt egy United-koncert alkalmával, itt a Belvárosban: december van, hideg és még havas eső is esik… de jelen van az a valami, ami mindezek ellenére képes együtt tartani az embereket. És ehhez kell ennek a városnak is a lelke, nemcsak a mienk, embereké.