Lassan másfél évtizede (tehát majdnem eddigi életem felében) ülök, vagy állok egy mikrofon mögött és a székesfehérváriakhoz szólok.

Javarészt különböző rádió frekvenciáknak köszönhetően, de gyakran a város jelentős eseményein is találkozhatunk. Jóleső érzés, amikor az ember – bár nem látja azokat, akikhez szól – tudja, hogy sokan figyelnek és adnak is arra, amit mond. Ez a rádió igazi ereje. Ezt az erőt okosan használva – és semmiképp sem kihasználva – túlzás nélkül állíthatom, hogy több tízezer székesfehérvárival ismertethettem meg már számtalan hasznos információt. Aztán egy véletlen egy színpadra sodort, amikor jött az újabb szerelem: rendezvények műsorvezetése. Sokan nem is gondolnák, néha milyen felelősséggel bír az, aki ott áll. Szinte nincs olyan pontja a városnak, amiről ne jutnának eszembe azonnal sztorik, rendezvények, emlékek. Fordítottuk már fel fenekestül a Belvárost, hogy lecsót főzzünk, hogy autókat nézzünk, hogy egy kicsit minden a gyerekeké legyen; vagy épp, hogy átadjuk a gyönyörű új Belvárost. Pillanatok, melyeknek én is részese lehettem, pillanatok, amelyek élettel töltötték meg a várost.