MTVA Kossuth Rádió szerkesztő-műsorvezetője.
Műsorai: Arcvonások, Szombat délelőtt, Regényes történelem, Belépő c. kulturális magazin, Szombat délután és a Vasárnap délután c. összeállítás. Riporterként közreműködője a Napközben, Krónika, Hajnaltáj, 180 perc c. adásoknak.

Ha kimondom „Fehérvár”, akkor még mindig gyermekkorom izgalmas nagyvárosa jut eszembe. Csákberényben nőttem fel, s nekünk – ikertestvéremmel együtt - ünnepnap volt, ha ide jöhettünk. Kislányként itt tapasztaltam meg először, milyen az, ha nem kisközösségben él az ember, vagyis nem kell minden szembejövőnek köszönni az utcán. Később Fehérvár lett az otthonom, mert középiskolába a Vasvári Gimnáziumba jártam, és a Tanítóképző Főiskola elvégzése után itt kezdtem tanítóként dolgozni is.
Már tíz éve tanítottam, amikor egy napon bekopogtattam a Vörösmarty Rádió ajtaján azzal a szándékkal, hogy állatvédelemmel kapcsolatos műsorokat készítsek. Úgy éreztem, ez igazi, vallásos értelembe vett elhívás: amit megtanultam az állatokról, azt szerettem volna átadni az embereknek. A Vörösmarty Rádió kivételes lehetőségnek tűnt arra, hogy megvalósítsam az álmaimat. Nem is reméltem, hogy ide belépve kinyílik majd számomra a világ… sok, izgalmas emberrel ismerkedhetek meg, akik mind más területről érkeztek. Jó volt megmérettetni magam a szemükben: először tapasztaltam meg, hogy mindaz, ami bennem van vagy amit gondolok a világról, az másnak is érdekes lehet. Később egyre bővültek a feladataim, megismertem a szakmát, melyhez a Vörösmarty Rádió tökéletes gyakorlóterep volt. Mindent egyedül kellett megoldani: a zenei szerkesztéstől a riporteri munkáig, az élő műsor szerkesztésétől a műsorvezetésig. Önbizalmat szereztem, s megtanultam, miként kell megszólítani az ország életét is befolyásoló politikusokat, tudósokat, művészeket. Egyik tanárom így összegezte az emberekről alkotott véleményét: Az érett kalásznak mindig lehajlik a feje, míg az üres kalász mindig magasan tartja azt” Munkám során megtapasztaltam, hogy ez életbölcsesség.
Később Győrffy Miklós hívására a Kossuth Rádió Fejér megyei tudósítója lettem. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hiszen egész gyerekkoromat a Kossuth Rádió bűvöletében éltem - az életünk része volt, mivel a szüleim kisrádiónkon mindig ezt az adót hallgatták. Ismertem névről a riportereket, szerkesztőket, s olyanok voltak, mintha családtagok lettek volna. Fejben játszottunk a Ki nyer ma-val, hallgattuk az esti mesét… és eszembe sem jutott, hogy egyszer ebben a Rádióban én is szerepelhetek. Egyébként a mai napig, amikor végigmegyek a rádió udvarán, benne van a gyomromba ez a bizsergető gombóc, az elfogódottság.
Azért jó munkahely számomra a Kossuth Rádió, mert bár a hangomat százezrek ismerik, de az arcomat nem - s ez így van jól. Érdekes vagy esendő emberi sorsok, állatvédelmi kérdések, gyerekekkel kapcsolatos témák – ezek az igazán fontosak: az ügyek, amiket képviselhetek.