Programkereső

Kipróbáltuk „élesben” (gyerekkel, teltházban) az új fehérvári strandot

  • 2018.07.13.

1934-ben, a fehérvári strandfürdő legelső megnyitásakor nyilván még senki sem gondolta, hogy egyszer három csúszdáról csapódnak visítva a népek a langyos medencébe… Nos, eljött ez a korszak is – meg hogy felszerelkezve a célcsoportok két lehetséges tagjával, azaz két gyerekkel (óvodás, iskolás) kipróbáljuk, mit is tud a felújított és nemrég átadott, több, eddig nem volt elemmel kibővített helyi létesítmény. Kánikulában mentünk, szinte teltház közeli időpontban.

A legelső élmény az, hogy már most is kevés a pénztár közelébe telepített összesen nyolc, a kerékpárok rögzítésére szánt fémalkalmatosság, így a kimaradók a kerítéshez, facsemetékhez, egyéb tereptárgyakhoz próbálják lakatolni drótszamaraikat. A főkapunál viszont egyből kedves emberekbe botlunk, a pénztárban a két hölgy is mosolygós, a karszalagot felsegítő biztonsági ember meg még vicces is, végül jó strandolást/időtöltést is kíván – a fogadtatás esetünkben tehát abszolút tízpontosra sikerült. Viszont feltűnő, mennyire a magyar nyelvű közönségre szabott a létesítmény, a bejáratnál is kizárólag magyar nyelvű tájékoztató van az árakról és nyitva tartásról, de odabent sem találni egyetlen többnyelvű eligazító táblát, holott nyilvánvalóan nem lett volna nagy munka angolul is alápingálni, hogy „Csúszdamedencék” emerre, „Mosdók, öltözők” meg amarra. A belépéshez készítsük elő készpénzeinket, mert a fizetés egyelőre leginkább azzal lehetséges, bár kétféle SZÉP-kártyát is elfogadnak az ablakra ragasztott logók szerint. Egy vendég megkérdezte előttünk, helyi lakosok élveznek-e kedvezményt, de nem - a belépő felnőtteknek egységesen 1500 forint, hét éven aluli gyerekeknek, diákigazolványt felmutató diákoknak és nyugdíjasoknak egy ezres.

A forró kora délután és az elsőre nagynak látszó nyüzsgés ellenére hamarosan feltűnik, hogy a teltházat még jócskán lehetne bővíteni, hátul, a kerítéseknél és az utcafronti részeknél ugyanis tágas, zöld szigeteket alakítottak ki, így a medencéktől távolabb még bőven akad hely a letelepedésre. Viszont az árnyékot adó lehetőség kevesebb lett, ezen egyelőre még kopasz pergolákkal és pár pálmafával igyekeznek segíteni, de vannak fejárnyékolóval ellátott napozóágyak is, ha ilyet sikerül megcsípnünk, nyert ügyünk van. Ami még jó: nagyon kellemes látványt nyújtanak a színes virágokkal beültetett szegélyek és a pompázó leánderek.

A baba- és szomszédos gyerekmedencét is igényes, puha kék anyaggal bélelték, érzetre a kicsi talpnak olyasmi, mint a játszótereket burkoló gumiszőnyegek, kiképzésük folytán vizesen sem csúsznak, pedig elég szaladgáló apróságot láttunk ott létünk alatt, hasra esőt viszont egyet sem. A medencék szélkiképzésénél ez az igény már nem valósult meg, ott érdemes vigyázniuk a kicsiknek. Nagyon jópofa és hosszas szórakozási lehetőséget nyújt a legkisebbeknek a vízijátékokkal ellátott felület, ide ugyan egyáltalán nem jutott árnyékoló, viszont a gyerekek folyamatosan hűthetik magukat a spriccelők, locsolók között ide-oda járva. A babamedence felett két nagy napvitorla védi a piciket. Az itteni vízágyút folyamatosan inkább a nagyobbak kaparintották meg, így itt kicsit latba kellett vetni a szülői tekintélyt is. Ezen medencék 20-50-80 cm körüli vízmélységűek és nagyon kellemes hőmérsékletűek, s egyelőre tisztaságot, rendezettséget tapasztaltunk körülöttük.

A mosdók és öltözők egy nagy helyiségbe kerültek, nemek szerint leválasztva. Érdekes, hogy a női részleg csak némi keresgéléssel, egy szekrény mögül nyílva található meg. A külön pelenkázó szobában nyugalomban lehet szoptatni is, a kulcsot el kell kérni, de mivel mindenhol belebotlunk a személyzetbe, ez gyorsan kivitelezhető. A régi épületekből megtartották a hagyományos női és férfi napozórészlegeket.

Apropó, biztonság: piros pólós munkatársakból aznap volt bőven. Többen a csúszdáknál, a medencéknél, de a sodrófolyosóknál is legalább ketten teljesítettek szolgálatot. (A sodrás egész napos, de így egész napos itt a nagy tumultus is…) A szabályokat megszegőkre hamar ráfütyülnek. A területen drapp pólóban több biztonsági ember is járkál, nézelődik. Kulcsos szekrényt egyébként bérelhetünk a féltett holmijainknak a bejáratnál.

A strandon persze könnyen megéhezik az ember, irány a büfé. Nos, itt még tényleg van némi javítani való, legalábbis kapacitás terén, mert elég hosszú sor araszolt elég sokáig az ablakig. Az árak viszont nem vészesek: a sima lángos 350 forint, a sajtos-tejfölös 600 (2018 júliusa). Érdekes viszont, hogy a területen amúgy sokfelé megtalálható szemetesből éppen ide nem jutott elég, így az asztalokat több helyen ott hagyott szemét, ételhulladék csúfította. Jó hír, hogy a Szabadságharcos úton működő cukrászda-fagyizó odabent is nyitott egy egységet, ezt az uszodai oldalon keressük - itt kapható finom fagyi, lehet kávézni, sütizni. A felújítás lelke természetesen a „csúszdapark”. A piros-sárga a kezdőké, a zöld kanyargós a közepesen nehéz, míg a kékről bombaként vágódhatunk az egyenletesen 1,2 méter mély vízbe. A felfelé tartó lépcsőn lesz némi tumultus, de hamar sorra kerülünk, odafent is van személyzet, s ledes kijelző is mutatja, mikor indulhatunk. Várakozás közben egy hölgy megkérdezte, tudjuk-e, mennyi lehet az idő, mert ő az egész strand területén nem talált egyetlen faliórát sem. És tényleg: egy nagy méretű időmérő még hiányzik a nagy, fehér falfelületek valamelyikéről. Meg persze egy kis zene…

Összefoglalás, pontszámok:

Medencék: 9/10

Csúszdák: 8/10

Környezet: 9/10

Tisztaság: 8/10

Biztonság: 10/10

Étel-ital: 7/10

Hangulat: 6/10

Gyerekek értékelése: #holnapisjöjjünk!