Hősök tere
Különleges mintaprogram helyszíne lesz egy tanéven át Székesfehérvár
A hősök sokszor láthatatlanok és köztünk vannak. Igen, talán éppen te vagy, te, aki nem mutatkozol közömbösnek, aki odafordulsz, aki segítesz – akár aprónak tűnő dolgokban is. A világhírű szociálpszichológus, Philip Zimbardo által kezdeményezett Hősök tere iskolásokat célzó programja a héten nyitott Fehérváron, öt helyi iskola diákjainak részvételével.
Érzékenyítő tréningek, iskolai kitelepülés, előadások, workshopok, páros, vagy kiscsoportos feladatok, játékok, utcai terepgyakorlat, majd egy 30 napos egyéni kihívás – mind azt célozza, hogy az egyén, esetünkben az általános, vagy középiskolás diák ismerje fel a cselekvés fontosságát és tegyen jót a hétköznapokban. A nyitottabb, befogadóbb társadalmat megcélzó iskolai Hétköznapi hősök programhoz a királyok városán kívül a királynőkéből is volt érdeklődés, november 22-én az Arconic Közművelődési Klubházban tartott projektnyitóra Veszprémből is bejelentkezett egy diáktársaság. A hat csapat a tanév során, pontosabban áprilisig rendszeresen részt vehet idevágó eseményeken, amelyeket változatos, a korosztályhoz szóló formában szerveznek meg a Hősök tere arcai és önkéntesei. A nyitóesemény is befogadó Arconic-Köfém Kft.-nek itt nagy szerepe van, a vállalattal fogott össze ugyanis a többek között Orosz Györgyi rádióssal, a Hősök Tere Kezdeményezés társelnökével fémjelzett civil szervezet. Katus István Arconic-vezérigazgató keresetlen szavakkal szólította meg az első alkalommal megjelent diákokat (akik helyből a II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolából, a Széchenyi István Műszaki Szakközépiskolából, a Hétvezér Általános Iskolából, a SZC Váci Mihály Ipari Szakgimnáziuma Szakközépiskolája és Kollégiumából, a Vasvári Pál Gimnáziumból, valamint a veszprémi Ipari Szakközépiskolából érkeztek), elmondva, három éve találkozott a programmal és azért csatlakozott – nem csak cégvezetőként, de önkéntesként is – mert olyan társadalomra vágyik tíz esztendőn belül, amelyben a saját, most nyolcéves kisfia akkori kortársainak is teljesen egyértelmű lesz, hogy a cselekvés mennyivel többet jelent a szavaknál. „Részt vettem egy 2 napos képzésen és a saját tapasztalataim és az ott tanultak vezettek arra, hogy mind a tavalyi Arconic Women Network által szervezett programokat, mind az idén az Arconic Alapítvány segítségével megvalósuló iskolai programokat önkéntesként is támogassam.” – tette hozzá Katus István.
„Azt akarjuk elérni, hogy az emberek merjenek kiállni és tenni másokért a mindennapokban. Mert miközben sokan azt hisszük magunkról, hogy segítőkészek vagyunk, gyakran mégsem teszünk semmit olyan helyzetekben, amikor tehetnénk.”– tette hozzá Orosz Györgyi, aki a projektnyitó eseményt is levezényelte. Munkatársaival tanulságos kísérletnek vetette alá az érkező tiniket: a bejárat mellett egy arconicos beépített dolgozó szimulált rosszullétet, társai pedig azt figyelték, a kapu felé közelítők közül hányan veszik észre és ki az, aki meg is áll megkérdezni, mi a probléma, segíthet-e valamiben. Két-három ilyen ember volt, az összesen résztvevő kb. kétszázból. Hasonló mikrokísérlet zajlott az épületen belül is: „véletlenül” elszórt üres PET-palackot figyeltek az önkéntesek, vajon mikor kerül végre a hulladékgyűjtőbe? Bebizonyosodott, hogy gyakran a magukat legaktívabbnak és legérzékenyebbnek tartó emberek is tudnak közömbösek lenni, s arra várni, valaki más oldja meg helyettük a problémás szituációt. (E sorok írója például szintén nem vette észre a nyilvánvaló szemetet.)
Az érdekes előadások – Bugir Zsófi informatikus egyetemista, valamint Lakatos Heléna és Sárdi Dániel, a Prezi munkatársai közreműködésével – szintén az érzékenyítést célozták. Miért címkézünk? Hogyan lehet esélyt adni valakinek? Miért vannak előítéleteink? A kérdésekre már mindenki magának, magában is válaszolhatott, miközben az aulába kitett nagy papírdobozokba beledobálhatta az előadások alatt végig viselt, post-itekre írt negatív címkézéseit.
