Érdekes Fehérvár 1.
Kathleen Mary emlékköve
A Rákóczi utcai szociális intézmény udvarán, egy bejárat melletti falrésznél áll egy szokatlanul nagy méretű kő. Miután a térben társa nincs, hamar feltűnik a látogatónak, a felirat is vonzza a szemet. A felirat tanúsága szerint a kő a mellette lévő épületszárnyat hivatott nevesíteni – de vajon hogy kerül ide egy félig magyar, félig angol személy neve, ki volt Almásy Kathleen Mary és miért tudunk ilyen keveset róla?
„Ezt az épületszárnyat az idősek iránti szeretet, az önzetlen segíteni akarás és az összefogás ereje hozta létre Almásy Tibor ny. tábornok, Székesfehérvár díszpolgára kezdeményezésére és nagylelkű adományozásának felhasználásával. Építtette Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2001.”
Az emlékkő szövege tehát a téren kívül csak az időben helyez el bennünket, de nem ad támpontot a névadó kilétéről. Házon belül aztán egy kis fali összeállítást találunk egy beugróban, hogy az újonnan elkészült otthont 2001. december 19-én adták át ünnepélyesen a köznek, s akkor jelen volt az adományozó is, viszont a felesége nem – ő ugyanis néhány évvel ezelőtt elhunyt.
De kik is voltak ők?
Almásy Tibor emléktábláját a Liszt Ferenc utcában, a Pláza felé szélesedő térben, magasan a falon találjuk meg manapság. „Székesfehérvárt születtem 1913-ban, sok száz esztendős múlttal büszkélkedő, nagyon jómódú és nagyon hithű katolikus családban. Édesanyám testvére, Marschall Rafael, a hittudomány borostyános cisztercita szerzetes tanára katolikus hitre és hazaszeretetre nevelte az ifjúságot. (…) Már a háború előtt hivatásos katonatiszt lettem, Kassán szolgáltam, kétszer is kivezényeltek az orosz frontra. Kassán a légvédelmi tüzérosztálynál pótkeret-parancsnokként és anyagi tisztként számos barátomat sikerült papíron tartalékos állományunkban tartva mentesíteni a katonai szolgálat alól” – emlékezett Almásy Tibor tábornok, mikor 1990-ben hazajött a tengerentúlról, s nyilatkozott Kulcsár László újságírónak. A magyar Wallengerben is nevezett egykori katonatiszt - miután az oroszok már Celldömölköt is bevették - Sopron város körkörös védelme tartalékcsapatának parancsnoka lett. Első dolga volt, hogy az ott lévő mintegy négyszáz katonaszökevény honvédot szabadlábra helyezze. Miután elöljáró parancsnokaik elhagyták katonáikat, és Nyugatra szöktek, Almásyra maradt a városparancsnokság. Miután a menekülő magyar egységek, nyilas fegyveres bandák, SS- és Wehrmacht-csapatok bemehettek a 48-as laktanyába is, félő volt, hogy fölfedezik a sok száz átöltöztetett munkaszolgálatost. „Vöröskereszt-karszalagos, németül beszélő őrséget rendeltem a kapukhoz, és kiírattam: Flekktífusz, belépni tilos! Messze elkerültek bennünket.” A felszabadító szovjetek megparancsolták: a munkaszolgálatosokkal együtt induljanak Kapuvárra. Fertőszentmiklósnál gyanússá váltak, a szovjet katonai rendészet hadifogolyként gyalogmenetben a fehérvári táborba hajtotta őket. Almásy és gyámolítottjai ezt is túlélték. Igaz, az akkor még főhadnagy vezető harmincöt kilóra fogyva vergődött el családjához 1945 júniusában. Fölépülve igazolták, a demokratikus hadseregben szigorúan bizalmas beosztást kapott: a miniszter alá tartozó katona-politikai osztály állományába került, az elhárítás főnöke lett Szombathelyen.
Almássy Tibor, Göncz Árpád - előléptetés
Bár katonai érdemeiért a köztársasági elnök 1947-ben soron kívül őrnaggyá léptette elő, Almásyt is elérte az ávó: a hírhedt tábornokper kapcsán – 1948. november 22-én letartóztatták, és ötvennyolc hónapon át, 1953. szeptember 8-ig tartották fogva a kistarcsai állambiztonsági internálótáborban. Szabadulása után úgy érezte, csak úgy védheti az életét, ha nem marad az országban – Kanadában élt ezután. Ott érte a hír, hogy a holokauszt szörnyűségeit kutató izraeli Yad Vashemben fát ültetnek a tiszteletére. Almásy Tibort Igazzá, a Népek Jámborává avatták a mintegy négyszáz zsidó munkaszolgálatos életének megmentéséért, önfeláldozó tisztességéért, emberségéért. Egyúttal kitüntették az Izraeli Becsületrend legmagasabb fokozatával is. A 2005. február 4-én, 92 esztendősen Hódmezővásárhelyen elhunyt dandártábornokot, Székesfehérvár szülöttét, díszpolgárát katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra.
Feleségét, az angol Kathleen Mary Edwards-t Torontóban ismerte meg. A katonavőlegénye halála után Kanadába emigrált asszony bankban dolgozott, takarékos életüket kötötték össze 1970-ben, de gyermekük már nem született. Szinte évente jártak vissza Magyarországra, Kathleen nagyon szerette Székesfehérvárt, több felújítást, kezdeményezést támogattak anyagilag. Egyszer a városban sétálva említette meg férjének, hogy építtethetnének a szegény sorsú időseknek egy otthont. A megvalósításban azonban elhatalmasodó betegsége miatt – leukémiája volt – már nem tudott részt venni, 1995 májusában elhunyt. Hamvait, ahogy ő akarta, az öreghegyi Szent Donát kápolna altemplomában helyezték nyugalomra.
Almásy Tibor 1998-ban még 220 ezer kanadai dollárt adományozott az I. sz. Idősek otthonának új épületszárnyához, s ez kapta Kathleen Mary nevét – ám valójában ma is a házaspár mindkét nemes lelkű tagjának emlékét őrzik falai.
